Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

hetjük, hogy fix pontjuk a felkelő nap volt {hiszen a közbeeső variánsok a négy évszak napjárásának megfelelő irányokat mutatnak).

12 A sírgödör megásásának technikájával függ össze, hogy lefelé enyhén szűkülnek a gödrök, a sarkok alaposan lekerekítettek, az oldalak néha ívelők. Közismert, hogy a sírmélység nagyjából-egészéből összefügg a halott társadalmi helyzetével. A présháztelepi temető esetében ebbe belejátszott a rendelkezésre álló terület geológiai felépítése is: a kemény homokkőbe már nem vágtak bele. Ez magyarázza az 1., 4., 7., 9. sírok alkotta sor mélységadatainak csökkenését (180, 160—180, 65, 61 cm). A 9. sír esetében így is nagy munkát végeztek, mert itt már olyan magasan jelentkezett a kemény kőzet, hogy mindenképpen bele kellett hatolniok. A domborzat jelentős méretű változásával nem számolhatunk, lepusztulásnak vagy töltődésnek az adott aránylag egyenletes szakaszon semmi nyomát nem találtuk. Éppenígy valószínűtlen, hogy az akkori felszín különbsége okozta volna a 4. és 10. (egymás mögött levő) síroknál a láb felé lejtő gödörfenék kialakítását. Ezek nem olyan arányosak, mint a többi; a 4. lábánál és a 10. fejénél nagyobb hely maradt szabadon. A 10. sírban a koporsó alatt a lábvégben levő kövekkel kiegyenlítették a szintkülönbséget. Mindezek a jelenségek a koporsó leeresztésének módjával lehetnek kapcsolatban, mint ahogy a 9. sírnál megfigyelt gödörforma is, hogy ti. a fejnél és lábnál levő részen mélyebbre ástak. Ez a sírgödör-forma általános a későavarkorban, gyakorlati magyarázata az, hogy így a szűk gödörbe kötéllel leeresztett nehéz koporsó alól kihúzhatták a kötelet.

13 Az ilyen sírgödör-kialakítás mindenesetre hagyományossá vált, különben a 9. sírnál sem hatoltak volna be fáradságos munkával a kemény altalajba. Arra a kérdésre, hogy vajon a présháztelepi temetőben nem éppen a felmerülő nehézségek miatt tértek-e át más módszerre, jól megfigyelt összehasonlító anyag hiányában nem tudunk válaszolni.

Vi A halottakat a IX. szóban is gondosan félöltöztették.. Ruházat jelenlétére következtethetünk egyrészt magából a temetőből is, hiszen a női sírokat egyéb viseleti tárgyakkal (gyöngysor, fülbevaló- vagy hajkarikák) ellátták, a kések és a 8. sír gyermekének csörgői olyan helyzetben kerültek elő, hogy övvel való kapcsolatuk világos. Másrészt az analóg temetőkben ruházathoz tartozó fémtárgyakat is találtak — ha ezek nem is általánosak.

15 12 Csalog Zs. A IX—

XI. századi magyarság gazdálkodásának és életformájának kérdéseihez, Agrártört. Szle IX (1967), 228—238., most csak a tájolási fix pontra vonatkozó fejtegetéseire utalunk, kis anyagunk alapján nem reflektálhatunk az abból levont messzemenő következtetésekre. 13 Bővebben ld. disszertációmat. 14 Mindkét forma előfordul a rokon problematikájú nagygurabi temetőben: Chropovsky, B., Slovanské pohrebisko z 9. st. vo Vel'kom Grobe, SlA V—1, (1957) szöveg 192., rajz 193. 2—5 kép. A 100. sír íves alja bizonyára a fejnél-lábnál mélyebbre ásás fel nem ismerésén alapszik. Keszthely—Fenékpusztán az 50. sírban tűnt fel a mélyebbre ásás. Cs. Sós Á. Das frühmittelalterliche Gräberfeld von KeszthelyFenékpuszta, AAA XIII (1961) 252. 4. ábra (sírleírás 261.). 15 így pl. Sopronkőhidán — bár nem tartozik a gyakori leletek közé — több férfisírból került elő csat (Török Gy. ásatásának a soproni múzeumban levő anyagát szíves engedelmével tanulmányozhattam). Feltűnő az eltérés a VIII. sz.-tól! Mérlegelni kell majd, hogy ez viseleti, etnikai vagy csak időkülönbséget jelent-e? Ismerjük a IX. sz-i temetőkből azt a jelenséget, hogy idővel egyre hiányosabban kerültek sírba az övek. Tudjuk, hogy területünk aránylag hamar teljesen idegen^ frank hatalom alá került. Figyelembe véve, hogy régi, rossz tárgyakat előszeretettel tettek sírba, valószínűnek látszik, hogy nem tették be a már beszerezhetetlenné vált öveket — még ha mindennapi viseletük nem is változott, márpedig ez is változhatott: tudjuk, az öv a szabad ember jelképe, levetése alávetést jelent. 77