Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

a kövek a koporsó elszíneződése és a sír széle között voltak. A sírgödör keleti végében nagyobb kőlapokat találtunk a láb alatt, mintegy kiegyenlítve a 20 cm-es szintkülönbséget. A koporsó nyoma — bár bedőlések zavarták — követhető volt. A koponya mögött ferde vonalban végződött a sötétebb folt, a sír vége felé még egy, az előzővel Össze nem függő barna sávot találtunk keresztben. A váz közel vízszintesen nyugodott, csak koponyája került elő váratlanul magas szinten. Háton feküdt, jobb karja a test mellett nyújtva, bal a medencére hajtva, válla, mellkasa, medenceszárnyai szorosan összecsúsztak (9. ábra). Leletei: kerek átmetszetű ezüst karika. Nyomott, elgörbült, eredetileg ovális volt. Felső részén erősen elvékonyodott, felső vége ráhajlik az alsóra. Alsó végén és átellenben középen tagolt szalag-pántot erősítettek rá, alul három gömböcskékből képzett csüngő díszíti. A pántok alatt és a gömbök között aranyozás nyomai. A koponya felszedésékor, a jobb oldalon került elő. Beléákasztva találtunk egy másik — törött — ezüst karikát. Felső fele erősen összegörbítve. A felső rész sima, az alsó díszített, de a díszítése hiányos. Az alsó végen és középen két finom apró gömbsor között nagyobb gömbök alkotják a pántot. A karika testére kívül-belül és kétoldalt vékony drótokat forrasztottak. A két rész H: 1,07 és 1,27 cm. A díszhez tartozik egy letört kis lemezdarabka és még egy, aminek domborodó külső felületén felforrasztott huzal van (IV. tábla 9.). A koponya bal oldaláról került elő a harmadik ovális ezüst karika. Végén és átellenben középen felforrasztott pánt. H: 1,86, Sz: 1,4 cm (IV. tábla 8.).

9 A koporsó vonalán kívül, a bal könyök magasságában a sír földjének átforgatásakor apró álla tcson tok kerültek elő (aduitus tyúk hiányos váza). Megfigyeléseink a présháztelepi népesség temetkezési szokásainak ismeretéhez összefoglalóan, általános jellemzőként annyit mondhatunk: kis és összetartozó csoport lévén, meglepő a szokásanyagban megfigyelhető változatosság. A temető helyének tudatos kiválasztása a földrajzi környezet figyelembevételével, nyilvánvaló. A temetőt három oldalról meredek lejtő, a negyediken emelkedő határolja, az előreugró foknak a víz: a Fertő felé néző szélén fekszik.

10 A sírgödör helye kijelölésének kérdéscsoportja már bonyolultabb. Valószínű, hogy a halott rangjának, a közösségben betöltött szerepének megfelelő helyre került a temetőben,

11 nem ismerjük azonban sem a helyek értékét, sem a közösségi egységek modelljét. Hogy a gyermekek külön sorba kerültek, azt mutatja, hogy őket még nem vették figyelembe az első sor helyeinek elosztásakor. A X. sz-i párhuzamok alapján az osztás meglétét támogatja a 7. és 9. sír közötti egy-két sírnyi kihagyott hely (ha ide férfisírokat számítanánk, a jobboldal három nőjének éppen megfelelő számra emelkedne a csoport férfiainak száma). A tájolás, azaz a sírgödör pontos, immár egyedi kitűzése a Ny—K főirányhoz igazodik, attól D felé 6, É felé 5 vonás az eltérés, az intervallum tehát 60 fokos. Bár nem ismerjük ténylegesen iránykijelölő módszerüket, feltételez9 A rajzok elkészítését Sterbenz Károly grafikusművésznek köszönöm. 10 Bővebben foglalkozom a temető helye kiválasztásának kérdésével készülő disszertációmban (Avarkori temetkezési szokások Nyugat-Dunántúlon). 11 László Gy. hívta fel a figyelmet erre a magyar honfoglalók nagycsaládi temetőivel kapcsolatban: László Gy., A honfoglaló magyar nép élete (Bp. 1944), 134, 161—162, 221. 76