Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Gabler D.: Scarbantia és környékének római kőplasztikai emléei
lyceumba került 1822-ben A. Terentius Dento — a hosszú sor egyik házának kertjében talált — sírköve is. 6 A XIX. sz. elején több római kőemlék lát napvilágot a város környékén is. 1822-ben került elő Gyalókán Abilus sírköve, mely a másik gyalókai felirattal együtt számos, lényeges adattal járult hozzá a korai katonai megszállás kérdéséhez. 7 Hasonló problémák megoldására nyílik lehetőség Ti. Claudius Vanamiu... Nagymartonban, 1845-ben talált sírsztéléjével kapcsolatosan is. 8 A reformkorban a múlt emlékeinek összegyűjtése, ismertetése nemzeti kérdéssé válik. Sopron római régiségeiről a Tudományos Gyűjtemény hasábjain Jankovich M. 9 , majd a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni nagygyűlésének alkalmából Vidák Öse 10 számol be. A század közepén a kiváló régész: Paúr Iván gyűjti fáradhatatlan szorgalommal a környék feliratos emlékeit, számos esetben sikerrel próbálkozik megfejtésükkel. 1856-ban a Seidl féle Archiv d. österreichischen Geschichtsquellen 15. számában ismerteti a hegykői és fertőszéplaki domborműves sírköveket. A római kőemlékekkel gyakran foglalkozik az ödenburger Intelligenzblatt c. helyi lap is. a szeptember 24-i számban már fametszetes képet is közöl az újonnan előkerült Isis és Bubastis oltárról, melynek oldalán az istennő szent állata látható. 10 1858-ban a városi csatornázás alkalmával került elő egy szép, domborművekkel díszített Silvanus oltár, ezt Ianssen, majd Arneth közölte. 1863ban Carstanjen Gusztáv cukorgyáros sopronkőhidai ásatása során látott napvilágot L. Sempronius Catumarus sírköve, mely szintén a Berzsenyi gimnázium falában látható. 11 1866-ban fedezték fel a fertőrákosi mithraeumot, az innen származó gazdag feliratos és kőplasztikai anyagot Storno Ferenc, Király Pál és Paúr Iván dolgozták fel. 12 A gyűjtőmunka vezetője, lelke — 1888-ban bekövetkezett haláláig — Paúr Iván volt. Ő találta Alsópéterfán P. Domatius Tergitio, Sopronnyéken Culcia lucunda sírkövét, a Szent Mihály templom falában pedig a domborműves luppiter táblát. 13 Tőle várja Rómer is a kőanyag ismertetését az Archaeológiai Értesítő hasábjain. 14 A Corpus Inscriptionum Latinarum munkái ismét a feliratos anyagra irányították a kutatás figyelmét. A kötetek megjelenése kapcsán számos domborműves kőről is megemlékeznek Mommsenék. olyanokról is, amelyek azóta újból elvesztek. A Sopron megyei részt ismerteti Récsey V. munkája is, műve azonban — más összeállításban — a CIL fordításának tekinthető. 15 A század végén Bella Lajos kapcsolódik be a CIL munkáiba, az Archaeológiai Értesítő hasábjain számos kőplasztikai emléket is publikált. 16 1893-ban, 6 CIL III. 4252. 7 A kő sokáig a malom falába volt beépítve — fényképünk is még így mutatja be — majd 1967-ben a soproni Liszt Ferenc Múzeum beszállíttatta a Fabricius ház gótikus pincéjében levő lapidáriumába. 8 A kő sokáig a bencés székházban, a káptalanterem falába volt beépítve, ma a terem előtti folyosón található. 9 Jankovich M., TGy (1832) 50. 10 A magyar orvosok és természetvizsgálók 1847. augusztus 11—17. Sopronban tartott VIII. nagygyűlésének vázlata és munkálatai. Szerk. Halász Gejza (Pest, 1863). 11 Récsey V., Sopron ókori neve (Sopron, 1887) 62. 12 Uo. 49. 13 E feliratok az ő olvasatásával kerültek a CIL-be. 14 Rómer F., AÉ (1869) 243—44. 15 L. 11. jegyzetet. 16 L. a katalógus 17., 22. és 47. sz. köveit. 6
