Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben
a halálraítélteket, mert Barcza Rotter Béla jelentése szerint „a személyzet nagy részében nem volt teljes bizalmam". így is megtörténhetett, hogy Marton öngyilkosságot kísérelt meg. Valahonnan egy kést kerített és szívendöfte magát a kivégzés reggelén. A súlyosan sérült embert, aki az orvosi jelentés szerint ,,a szívburkot ért szúrás következtében 24 órán belül úgyis meghalt volna", haldokolva felakasztották. A nem mindennapian brutális eset nagy sajtót kapott itthon és külföldön, és mély felháborodást váltott ki. Vizsgálat is lett az ügyből, de a főállamügyész nem arra volt kíváncsi, hogyan mertek egy haldoklót felakasztani, s ezzel a magyar igazságszolgáltatást Európa megvetésének kitenni, csak arra, miképpen kerülhetett a siralomházba kés? 58 Judt Ferenc, a győri.vasútbiztosító őrség parancsnoka, élete teljében levő férfi, sokgyermekes, boldog családapa bátran, forradalmárhoz méltóan halt meg. „Halálsápadt volt, de pontosan lépkedett és a legnagyobb nyugalommal állt a kis asztal elé, ahol végighallgatta a bíró, illetve az ügyész szavait, azután megfordult, a bitó alá állt, megcsókolta a keresztet, és mikor a zsámolyra fellépett, hangosan megéljenezte a világforradalmat. Pár percoel ezután Judt Ferenc már nem tartozott az élők sorába." 59 (2. ábra) Környei Attila 58 SH (1920. X. 28. 29.), — GySmL:l Főállamügyészség. (VII/260/1920.), — Sv (1920. X. 28. 29.), — Dunántúli Hírlap (1920. X. 29.), — Világosság (1920. XI. 3.), — Bécsi Magyar Újság (1920. XI. 4. 18. 1922. II. 11.), — Űj Nemzedék (1922. II. 1.). 59 Sv (1920. X. 29.) A Bécsi Magyar Újság 1920. november 4-i számában a következő írás jelent meg: Halmi József: Egy kivégzett levele „Kivégezték a csornai Gyilkosokat. Sopronból jelentik bécsi lapoknak: Október 28-án reggel 8 órakor hajtották végre a halálos ítéletet a soproni törvényszék kis udvarán a csornai gyilkossági pör elítéltjein, Judt Ferenc győri és Guno-Wenzl Márton csornai sahancokon." Az Est (1920. nov. 3.) Az Est november 3-iki számából kivett és itt idézett néhány soros hírből, amelyet Sopronból egyenesen a bécsi lapoknak, tehát kizárólag a külföldi sajtónak jelentettek, megtudjuk azt, hogy Magyarországon a „legális úton" kivégzettek száma kettővel szaporodott, mert két „suhancot" Horthy kormányzó ismét kivégeztetett. Ebből a hírből semmi más nem derül ki, csak az, hogy az október 28-án kivégzettek közül Judt Ferenc győri az 59-es, Guni-Wenzl Márton pedig a 60-as sorszámot kapta a Magyarországon államilag kivégzettek hosszú listáján. Az Est-nek ezt a mindennapos szürke kis hírét mi is minden kommentár nélkül közöltük volna le lapunkban, ha nem történt volna meg az, hogy az egyik kivégzett, Judt Ferenc hozzám eljuttatott levelében nem írja meg, milyen érzésekkel hagyja itt a világot. Ez a levél, Judt Ferenc levele, melyet a nemzeti hadsereg egyik katonája juttatott el hozzám, így szól: , Sopron, 1920. október 20. (Soproni fogház, illetőleg siralomház) Kedves Halmi Űr! Ez év július 6-án a csornai ellenforradalomból kifolyólag, amely 1919. június 19én játszódott le, én abban az időben, mint győri vasútbiztosító zászlóaljparancsnok, lettem kiküldve az én embereimmel ezen ellenforradalom elnyomására, ami természetesen sikerült is. De ugyanakkor Szamuely is megjelent Csornán és az ellenforradalom néhány vezetőjét, akik Csorna és környékét az akkori kormány ellen fellázították és sok embert szerencsétlenségükbe vittek, halálra ítélt és ki is végeztetett. Az én szereplésem annyi volt, amennyiben nekem felsőbb parancsra, mint parancsnoknak ott kellett lennem. Ezért, mikor ez év július 21-től 30-ig itt Sopronban tartott tárgyaláson 150 tanú közül egy tanú ellenem vallott, hogy én mondottam volna 1919. július 19-én, hogy Gláser Ferenc, akit Szamuely kivégeztetett, a fehé313
