Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

rek vezetője volt. Mindannak dacára, hogy egy másik vádlóm, aki nekem csak ellenségem volt, azt mondotta Pentelényi ötöstanács-elnök kérdésére, hogy én a kérdéses időben nem voltam Szamuely mellett, tehát így azt, hogy Glaser volt-e a vezető, vagy nem, nem is mondhattam, mégis 1920. július 6-án, az ítélet kihirdetésénél engem, és még két társamat halálra ítéltek, holott ezen ítéletnek jogalapja nincs, mert hiszen a bizonyító eljárás olyan volt. hogy csakis a vádló tanúinkat hallgatták ki, ellenben a mi tanúinkat, akik bebizonyíthatták volna az igazat, az elnök egyetlenegyet sem hallgatott ki, azon kijelentéssel, hogy azok lesznek tanúink, akik minket vádolnak. Űgy is folyt le ez a tárgyalás minden védő tanú nélkül, így érthető, hogy hat apró gyermekemet itt kell hagynom árván. Most, amikor azt gondoltam, hogy most leszek abban a boldog helyzetben, hogy családomat felnevelhessem. A feleségem, szegény asszony, beteges, a legkisebb gyermekem egy éves, a legidősebb 14 éves és minden támasz nélkül vannak. Nincs, aki csak egy falat kenyeret is adna majd nekik. Itt a tél és ők mezítláb járnak, iskolába sem mehetnek. Itt a példa: Béla fiamat a feleségem beíratta az iskolába, az iskolaigazgató ráparancsolt a feleségemre, hogy a gyereknek szerezzen iskolakönyveket. Egy könyv ára 20 korona, hat könyv lett volna szükséges, az 120 korona. Természetesen feleségem nem tudja ezt beszerezni. A gyerek könyv nélkül nem tudta betanulni a feladott leckét, a tanító ezért kegyetlenül elverte. Ezek után, tíz éves ez a gyerek, többé nem ment iskolába, most ez a gyerek teheneket őriz valakinek napi kosztért, amit szegény gyerek kap. Családom sorsa nélkülözés, koplalás és a hideg. Én magamról, bár halálra vagyok ítélve, nem is beszélek, nekem ugyan a kivégzés csak megváltás. Az ártatlan gyermekeim a hidegtől és az éhségtől el fognak pusztulni, mert a hozzátartozóinktól nem várhatunk semmit, s a családom, a hat apró gyermekem úgy éhezik, mint senki a földön. Dehát én nem is akarok panaszkodni, a gyermekeimre gondolok csak, a piciny gyermekekre, akik a nélkülözésektől elpusztulnak. Üdvözlet a siralomházból Judt Ferenctől Üdvözlet a négy halálraítélttől: Guno-Wenzl Mártontól, Täufer Lajostól, Szabó Jánostól és Judt Ferenctől. Ezt a levelet írta az október 28-án, a soproni törvényszék kis udvarán kivégzett Judt Ferenc hozzám, felakasztása előtt nyolc nappal. A kivégzett „suhanc", aki nem akar panaszkodni, pedig .. . Nem szabad ehhez a levélhez kommentárt fűzni. Nem szabad. Nem lehet. — Eddig szól a BMU cikke. (Kiemelések az eredetiben.) Mi azért néhány kommentárt szükségesnek látunk. a) A pernek, az egyéb források szerint sem volt védő tanúja. b) Valóban kissé meglepő, hogy Judt Ferencet halálra ítélték, hiszen a tárgyalást elég részletesen közlő újsághírekben csak egyetlen terhelő tanút találtunk rá. Az ítélet indoklása: egy gyilkossághoz segítségnyújtás. Valószínűleg a levélben szereplő Gláser-eset. (1. 39. jegyzet.) c) A csornai ellenforradalom dátuma nyilván a bécsi újság munkatársainak félreolvasása folytán került a közleménybe hibásan, Judt valószínűleg június 9-ét, a forradalmi törvényszék csornai ítéleteinek napját említette. d) Guno-Wenczl Márton. — A három keresztnévből álló nevű csornai férfi nevét a források különféleképpen, a három név összes lehetséges variációjában említik. Mi Marton Guno Vencel formában használtuk a források többségével együtt. 314