Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

A cikkíró helyesen látja az ellenséges ideológia hatékonyságának lehetőségeit. Azonban éppen Csorna és környéke esetében tovább kell mennünk a vizsgálatban, fel kell ismerni, milyen konkrét gazdasági és politikai tényezők tették fogékonnyá a parasztság lelkét a reakciós propaganda befogadására. Hiszen a környék parasztsága részese volt a forradalomnak, a proletárdiktatúrát eredményező osztályharcnak, a Tanácsköztársaságot megelőzően és az első hónapokiban világosan megtalálta a helyét. A Tanácsköztársaság nem egészen átgondolt parasztpolitikájának és a kényszerű gazdasági intézkedések elidegenítő hatásáról van szó. Közismert és többször értékelt tényezője ennek a földosztás elmaradása. A nagybirtokok egy kézben tartását sok, elsősorban gazdasági meggondolás indokolta, a szövetségi politikában azonban mégis rossz taktikának, elhibázott lépésnek bizonyult. Érezte ezt a Tanácsköztársaság hivatalos vezetése is, és pl. Kellner Sándor, Sopron megye teljhatalmú politikai megbízottja több beszédében kénytelen volt ezt megemlíteni és megmagyarázni. Fájóbb és közvetlenebb volt a „hadikommunizmus" parasztságra nehezedő terhe. Az élet-halálharcot vívó Tanácsköztársaság teljesen kimerült nemzetgazdaságot, jobban mondva gazdasági anarchiát vett át a megelőző rendszerektől. A hadsereg és a városi nép ellátását ilyen körülmények között csak kényszerintézkedésekkel, tenménybeszolgáltatással, rekvirálásokkal tudta biztosítani. Ez a gazdálkodás a parasztság szemében a gyűlölt hadigazdasági rendszer továbbélését jelentette. Súlyosbította ezt a problémát, hogy a terménybegyűjtés és felvásárlás intézői között szép számmal akadtak lelkiismeretlen, korrupt emberek, akik a parasztság szemében nem tűntek, nem is tűnhettek különbnek a háborús gazdaság vámszedőinél, a hadimilliomosoknál és lánckereskedőknél. A parasztsággal szembeni politikai, ideológiai meggyőzés, agitáció hatékonysága emellett elenyésző volt, amit nemcsak az áthidalandó különbségek nagysága okozott, hanem az agitáció minősége is. Az agitátorok többsége budapesti volt, akik nem értettek a parasztság nyelvén, s ráadásul közöttük is akadtak, akik nem politikai meggyőződésből vállalták feladatukat, hanem a pesti rossz élelmezési viszonyok elől menekültek, sőt sokan hamis megbízólevelekkel ették végig a vidéket. Az ilyen agitáció sokszor rontotta a helyi tanácsok helyes parasztpolitikájának hatását. Végül a helyi tanácsoknak, a megyei, de a csornai járási tanácsnak is voltak a parasztság érdekeit sértő intézkedéseik. Ezek a kisebb hibák elidegenítették a falusiak nagy részét a Tanácsköztársaság harcaitól, a tudatukban a proletárdiktatúra csak kizárólagosan a munkásosztály diktatúrájaként jelent meg, nem tudták magukat uralkodó osztálynak tekinteni. Éppen az osztályharcos magatartásáról ismert rábapordányi szegénység egyik képviselője fogalmazta ezt meg a községi tanács ülésén a csornai járási tanács egyik sérelmes intézkedése után. A felszólaló „felháborodásának ad kifejezést, mert úgy tűnik föl, mintha a földmívelő méltányolva nem lenne, ez esetben nem támogathatja a városok és a gyári alkalmazottak ügyét, inkább tartsanak össze a földmívesek, s támogassák saját ügyüket."

32 A fent vázlatosan érintett hibák és politikai következményeik megkönnyítették a reakció aknamunkáját, a parasztság egy részének ellenforradalmi célok érdekébe állítását. így történhetett, hogy június elején a bécsi ellenforra32 SVU (1919. V. 20. VI. 1. VII. 15.), — GySmL:2 Rábapordány jegyzőkönyve (1919. V. 29.),, — Ua. Városi intéző bizottság jkve. 300