Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

dalmárok által mozgósított fehér felkelők komoly erőt képviseltek Sopron me­gyében, a proletárdiktatúrát itt komoly válságba sodorták. Nézzük röviden a júniusi ellenforradalom eseményeit. 33 A gondosan elő­készített ellenforradalmat mintegy jeladásként a dunántúli vasutassztrájk ve­zette be. A június 2-án Fehérváron, Szombathelyen stb. kitört sztrájkot 4-én követték a soproni vasutasok. Sopron városban a mozgalom hamarosan ijesztő méretűvé nőtt, csatlakoztak a vasutasokhoz a postások és a közalkalmazottak is, a város utcáin nyílt ellenforradalmi demonstrációra került sor. A helyzet válságos volt az egész országra nézve is, hiszen a vasúti forgalom egy-két na­pos megbénulása végzetesen befolyásolhatta volna a fronton harcoló hadsereg állapotát, de válságos volt különösen Sopron megyében. Válságossá tette a helyzetet még a paraszt-ellenforradalmak kirobbanása előtt a szociáldemokrata többségű munkástanács bizonytalan, sőt elvtelen, megalkuvó magatartása. A tanács a hatalom átadásáról tárgyalt Thurner polgármesterrel, a vörösőrség egy része pedig fehér rózsával a vasutasok Erzsébet-kerti sztrájkta-nyájához csatlakozott. Sopronban már a fegyveres ellenforradalom kirobbanása előtt a proletárdiktatúra létéről volt szó. Mint ahogyan a fegyveres ellenforradalom leverésében a győri vasútbiztosító őrség, ennek a válságnak megoldásában a győri vasutasok nyújtottak a soproni kommunistáknak segítséget. A győri vas­utasok bizalmi gyűlése egyhangúlag a sztrájk ellen foglalt állást és határoza­tát levélben közölve felszólította a szombathelyi és soproni vasutasokat is a sztrájk abbahagyására. A győriek magatartása észretérítette a soproni vas­utasokat is, azonnal felvették a munkát. A gyorsan pergő eseményekben így egy tempó előnyhöz jutott Sopron proletariátusa, egységesen, a hátbatáma­dás veszélyétől megmenekülve vehette fel a harcot a környék lázadó ellen­forradalmár parasztsága ellen. 34 A következő napokban a megye több pontján szervezetten fellángolt a pa­raszt-ellenforradalom lángja. A cél és a tét nem volt kisebb, mint a proletár­diktatúra megdöntése Sopron megyében, a végső kérdésről, a hatalom kérdé­séről volt szó. A Sopron környéki parasztság Nagycenknél gyűlt táborba, hogy a várost elfoglalja, s fellázadt Kapuvár parasztsága is. Ennek az egész megyét átfogó ellenforradalmi láncolatnak része a csornai lázadás. A csornai ellenforradalmárok június első napjaiban mozgósítás állapotá­ban, riadókészültségben voltak. Szűkebb parancsoló bizottságot, hármasbizott­ságot alakítottak (Marton Pál, Riha Miklós, Hermann Medárd), amely csak fel­sőbb (bécsi) utasításra várt, hogy kiadja a parancsot a felkelésre. Június 6-án délután adták ki az alábbi szövegű parancsot: „Parancs! a csornai járás valamennyi volt községi elöljáróságához. A március 21. előtti községi elöljáróságok azonnal vegyék a kezükbe a községek vezetését, a köz­ség kommunista vezetőségét azonnal tartóztassák le és fedezet mellett június hó 7-én szombaton délig szállítsák be Csornára. Szedjék össze a községben található összes fegyvereket és töltényeket, azonnal állítsák fel a polgárőrséget és a községen keresztülmenő összes egyé­33 Az ellenforradalom eseménytörténetére bővebbet 1.: Mayer, Koncsek, Nagy Zs., Nagy K., i. m.-ei. 34 Testvériség (Győr, 1919. VI. 6.), — A Reggel (Győr, 1919. VI. 6. 14.) — SVU (1919. VI. 5. 7. 8. 11.), — PtI Arch. Táviratok. Vas megye. — GySmL:2 Tanácsjegy­zőkönyv. — Mayer G., i. m. — LFM Magnó visszaemlékezések. Skarba Lajos, Bors Pál, Nehyba Rudolf, Fleck Károly emlékezései. 301

Next

/
Thumbnails
Contents