Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Schleich L.: A KIMSZ győri csoportja
is dolgozik. Az írásbeli dokumentumok a jövőnek az események ábrázolására, tanulságok levonására, az ifjúság sokrétű problémáinak feltárására igen fontos adatokat nyújthatnak; még olyan adatok is, melyek ma jelentéktelen mozzanatról szólnak. A közgyűlésen 1—1 taggal képviseltette magát Dunántúl két nagyobb városának, Pápának és Szombathelynek ifjúmunkás csoportja. A pápai küldött (Virág Endre) sajnálkozását fejezte ki, hogy a győri ifjúmunkás csoport munkáját a belső egyenetlenség ily erősen akadályozza. Pápán ezt a kérdést már régen megoldották. A szombathelyi ifjúmunkás-küldött (Kummer Ferenc) csoportja üdvözletének tolmácsolása után egyszerű, világos okfejtéssel magyarázta az ifjúmunkások feladatát. Rámutatott arra: milyen áldatlan dolog, ha az ifjúság a felnőtteknél nem talál kellő megértésre. A szombathelyi gyűlésen pl. a párt idősebb kiküldöttje úgy vetett véget a vele ellentétes véleményt képviselő ifjúval folytatott vitának, miután azt meggyőzni nem tudta, hogy az ifjút egyszerűen arcul ütötte. Ez az eljárás megfelelt a múlt rendszerben uralkodott alá- és fölérendeltség elvének, de ma már más időket élünk. A két nemzedék között tapasztalható felfogásbeli eltérés ne riassza vissza az öntudatos ifjúmunkást. Két világ áll egymással szemben: a hanyatló, idősebb nemzedék s a feltörekvő ifjúság. Helytelen a belső ellentétek kiélezése, mert ez a proletárság ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Gyengíti a proletárságot, s erősíti a korábbi elnyomó rendszert. A cél pedig ennek a megsemmisítése. Kéri a közgyűlés tagjait: tegyék félre kicsinyes önérdekeiket, s közös erővel működjenek a szocialista jövőért. A pénztárosi jelentés nagyobb konsternációt nem idézett elő. A puszta számadatok felsorolása egyre érezhetőbb morajlásba veszett. A kevés érdeklődéssel kísért pénztárosi jelentés után a júniusi kongreszszus határozatainak megfelelően a 9 tagú új vezetőségre s a 12 tagú választmányra vonatkozó javaslatát, a korelnök terjesztette a közgyűlés elé. Egyben elrendelte a szavazást. A gyűlés hangulatából következtetve az ifjúmunkások az ellenzék erőteljesebb fellépésére számítottak. A Hevei-csoport tüntetően, nagy zajongással kivonult a teremből (s oda a gyűlés későbbi folyamán sem tért vissza). Az Erdélyi körül csoportosult szociáldemokrata érzelmű ifjúmunkások nem obstruáltak, de nem is vettek részt a szavazásban. Néma szemlélői voltak ifjúmunkástársaik lelkes hangulatmegnyilvánulásainak, amely egy-egy jelölt megválasztását kísérte. Az interpellációk során több, figyelemre méltó megjegyzés hangzott el. Pl. A pénztáros szóvá tette, hogy jónéhány csoportnak a tagsági díj-kezelője a tagsági díjjal későn, többszöri felszólításra számolt el. A titkár azt kifogásolta, hogy a jelentéseket nem kapja meg időben a bizalmiaktól. Ha meg is kapja — so,k esetben — hiányosan. Ez a munkát hátráltatja. A szövetséget — határidőre — nem tudja tájékoztatni. Felhívja — nem minden célzatosság nélkül — a diákok s az IOSZ-tól korábban idegenkedő munkásifjak figyelmét a kommunizmus tanainak népszerűsítését szolgáló füzetekre. Néhányan megemlékeztek arról az anomáliáról (a tanács is foglalkozott vele), hogy mint előfizetők a reggel megjelenő Testvériség-et csak este kapják kézhez. Szóvá tették néhányan: helyes volna, ha a Munkás szabad-iskola az ifjúmunkások részére is hirdetne szónokképző tanfolyamot. Pocsai József felteszi a kérdést: mi volt az oka annak, hogy a június 25-i, a III. Internacionálé felhívására rendezett nagygyűlésen az ifjúmunkások csak 255