Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Schleich L.: A KIMSZ győri csoportja

Az ifjúmunkások: „Ki a diákokkal a szervezetből!" felkiáltásokkal reagáltak a titkári jelentés vonatkozó részére. A felkiáltások élénk visszhangot váltottak ki a diákokból. Erős zajongás támadt. Az elnök a kicsinyeskedő, személyeskedő jellegű megjegyzéseknek részben az ifjúság előtt álló „életfontosságú" feladatok megoldására való hivatkozással, részben azzal az érveléssel vetett véget, hogy az ifjúmunkásoknak nem szabad követniük a felnőtteknek ezt az elvadult tárgyalási modorát. Nyugodtan meg kell hallgatni: ki mit mond, s aztán kell megtenni észrevételét. A jelentés a továbbiakban megemlékezik arról, hogy az ifjúmunkások nemrégiben Budapesten megtartott kongresszusán részt vett a győri csoport két küldöttje is. A kongresszus az ifjúmunkások szervezetének korábbi elnevezése helyébe a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége elnevezést vette fel. A központ utasításához alkalmazkodik a helyi szervezet. Felveszi ezt az elnevezést, s a szövetség „győri csoport ja"-k ént folytatja munkáját. A titkári jelentéshez, mely a Testvériség szerint „meglehetősen szigorúan a szellemi ifjúmunkások ellen irányult, s az ilyen tartalmú megjegyzések élénk visszhangot váltottak ki a nagy számban megjelent szellemi ifjúmunkások között, minek következtében mindannyiszor zajongás támadt", hét különböző tartalmú és szintű hozzászólás hangzott el. Feldmann elismerte, hogy a diákok nagy része elítélendő magatartást tanúsított az ifjúmunkásokkal korábban és ezen a gyűlésen is. Védelmébe vette azokat, kik lelkesen és meggyőződéssel dolgoztak a csoport és eszme érdekében. Heszky Erzsébet és Bánki Ödön tartalomban azonos megállapítása részben megerősíti, részben kiegészíti Feldmann észrevételét. Nekik is az a meggyőződésük, hogy a pozitív viszonyulást tanúsított fiatalokat munkájuk méltóvá teszi a csoport megbecsülésére. Elismerik, hogy mellettük •— sajnos — elég nagy számban vannak fegyelembontó, értéktelen elemek is. Beck Jenő a felnőtteknek az ifjúmunkásokkal lépten-nyomon megnyilvánuló indolenciáját teszi szóvá. A felnőttek fájdalmasan közömbösek az ifjúsággal szemben. Ez a magyarázata annak, hogy az ifjúmunkások — önmagukra hagyatva — nem tudnak kellő eredményt elérni. Az idősebb nemzedék nem akarja őket tanítani. Azt mondja: ráérnek arra még. Lesz még idő és alkalom az ismeretek megszerzésére. A fiatalok pedig tanulni akarnak. Mások akarnak lenni, mint elődeik. A szakmában alapos jártasságot akarnak szerezni. Segítséget várnak világnézetük kialakulásában, hogy el tudjanak igazodni a körülöttük torlódó problémákban, mert csak így kerülhetik el a bizonytalanságot, a kétkedést. Hozzászólását, melyet a világforradalom éltetésével fejezett be, a munkásfiatalok nagy lelkesedéssel fogadták. Klein Pál a jegyzőkönyvek vezetésében és megőrzésében, az iratanyag kezelésében mutatkozó lazaságot teszi szóvá. Az IOSZ-nak különösebben ama leirataira utal, melyek a szövetség munkáját olyan döntően befolyásolták, mint a vezetőségi tagok február 22-i letartóztatása következtében előállott új helyzetben a vidéki csoportokban követendő eljárás, a SZIOSZ részéről megindított támadások elhárítására vonatkozó utasítások elkallódása. Hiányolja a márciusi egyesülésről leküldött rövid, de lényegében fontos tájékoztató eltűnését, annyival is inkább, mert ez — emlékezete szerint -— a két csoport egyesülése után előállott új helyzetre utasításokat tartalmazott — az IOSZ irányvonalának erősítésére. A titkári jelentés tartalmasabb, a csoport életének megrajzolása színesebb lett volna, ha nem kallódtak volna el a dokumentációk. A szervezet a jövőnek 254