Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Schleich L.: A KIMSZ győri csoportja

Az iskola diákságának vezetői márciusban, a kommunisták nyílt népgyűlését követő napokban több alkalommal kaptak olyan üzenetet az IOSZ-tól, hogy a diákság ne legyen passzív szemlélője az eseményeknek, hanem, szervezkedjék és álljon ki nyíltan az ifjúmunkások mellett. A proletárdiktatúra kikiáltását követő győri események a vezetők tisztánlátását megzavarták. A szervezkedés szükségességét elismerték. Erre szinte kényszerítette őket a testület egyik-másik tagjának az eljárása, amit a diákság a maga szempontjából sérelmesnek talált. A szervezkedésre két út kínálkozott: 1. az IOSZ-hoz szellemben hasonló csoport létrehozása, 2. a testülettel szemben védelmet nyújtó érdekvédelmi szervezet megalakítása. Az IOSZ-hoz hasonló szervezet létrehozása nyílt hitvallás lett ve] na a kommunista vezetésnek az iskolában létjogosultsága elismerése mellett. Ez ellen pedig az igazgató tiltakozott. Az iskolában történt szervezkedésre az igazgató később így emlékezik vissza : A népköztársaság utolsó idejében történt, hogy Győrött Pogányné részéről, Budapesten pedig a Közoktatásügyi Minisztérium Böszörményi nevű tanácsosa részéről felszólítást kapott: engedje meg, hogy az ifjúságot bevonják a szocialista mozgalomba. Ellenezte. Azt tartotta, hogy az ifjúság közé nem szabad bevinni a politikát. Az iskolát nem szabad politikai agitáció színhelyévé tenni. Pogánynénál tiltakozott a szocialista diákok szervezetének megalakítása ellen. A proletárdiktatúra megalapítása után azonban olyan erős nyomást gyakoroltak az iskolák vezetőire, hogy egyenesen megkövetelték a politikát az iskolában. így aztán — meggyőződése ellenére — kénytelen volt megengedni a tanulóknak a szocialista szervezetben való tömörülését. Az igazgató az .,erős nyomás" ellenére annyit mégis el tudott érni, hogy a szocialista szervezet szakszervezeti formában valósuljon meg az iskolában. Ebben közrejátszott jobboldali szociáldemokrata beállítottsága is. Az IOSZmunkában oly járatos és agilis diák vezet őket sikerült rávennie, hogy a diákság szempontjából előnyösebb a szakszervezeti forma, mint a politikai jellegű csoportosulás. A diákok hallgattak az igazgatóra, annyival is inkább, mert a szakszervezettől, mint érdekvédelmi szervezettől a Debreczenv-ügy megoldását várták.

26 Március 28-án az igazgató mind az alsó, mind a felső osztályok tanulóit részletesen tájékoztatta a bekövetkezett változásról, a diákokra váró feladatokról. Az állam jövője — a fiatalság. A felsőbb osztályos tanulók feladata a felvilágosítás, a propaganda szolgálatával a kommunizmus szolgálata. Az ifjúság vezetői: Glücksmann, Adler, Bánki az igazgatói intenciónak megfelelően, részben az ifjúmunkásoktól, részben a Magyarországi Szocialista Párt kommunista tagjaitól, részben a művelődésügy politikai megbízottjától kapott tájékoztatás ellenére az iskola ifjúságának egybefogó szervéül a szakszervezeti formát választatták, melytől elsősorban érdekvédelmi támogatást vártak, a nevelőtestület egyik tagjával szemben felmerült ellentétük megoldásában. A szervezkedésbe csak a két felsőbb osztályt (VII—

VIII.) vonták be. 26 Debreczeny Elemér, matematika-fizika szakos tanár ellen azért emelt szót a VI. osztály, mert azt tapasztalta, hogy nevezett tanár utólag írja be az osztályzatot. Olykor nem is annak, aki felelt; igazságtalanul osztályoz. Magyarázatát nem értik. Az osztálybizalmi a Diákbíróságon többször szóvá tette Debreczeny eljárását, de mindannyiszor eredmény nélkül.Schleich L., Győri középiskolák a proletárdiktatúra idején (Kézirat). 239