Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött

kezestől, de a vas idővel eldörzsölte a nadrágszárat, és véresre marta a fogoly lábát. Ez történt Auerrel is, amikor kihallgatásról kísérték vissza, és már alig tudott menni, mert a vas átmarta nadrágját a bőrrel együtt és vér folyt megsebesített lábából. Ekkor az őr saját nadrágövélből levágott egy darabot, hogy Auer jobban fel tudja kötni béklyóját.

43 A 18—19. századi börtönökben a rabok béklyóban úgy közlekedtek, hogy a béklyó két vasperecét összekötő lánc középső karikáját kötéllel felkötötték a derekukhoz. Az udvari kancellária 1834-ben kiadott rendeletében a lábvasakról résziletesen intézkedett, s ez a jogalkotás nyilván már korábban kialakult és gyakorlatban elfogadott szokásnak volt az elismerése, illetve rendezése. „A békóvas viselésén úgy is lehet könnyíteni, hogy a rab azt kis szíjjal fölhúzza a lábikrájáig és a szíjat térde alatt harisnyakötőhöz hasonlóan megkötött posztószélhez, vagy galandhoz hozzá erősíti. Hogy azonban a békó ne essék a bokára, ahhoz közel nyakkendő módjára posztót köt a lábára, miáltal minden szokásos és bármi névvel nevezendő békóalj nélkülözhetővé válik és a boka nem szenved."

44 Ugyanez a rendelet intézkedik a békóaljról is: „Annak megakadályozására, hogy a lábszár, főként a boka ne szenvedjen, a békóvasat békóaljjal kell viselni, a mely alsó részén duzzadmányt képez, azonkívül legalább a nehéz békó felső és alsó széle ki legyen hajtva".

45 Ez is korábbi gyakorlat írásos rögzítése, hisz már az ismertetett 17. századi Kisfaludi-féle béklyó perecéinek alsó és felső széle is ki van hajtva. Mindenesetre ez az adat bizonyos lehetőséget ad számunkra a béklyók súly szerinti megkülönböztetésére. A győri sírokból származó lábvasak súlya 4—8 font körül váltakozik, de perecük széle nincs kihajtva, a perecpánt aránylag keskeny A Kisfaludi-béklyó kihajtott szélű perecpántja viszont rendkívül széles. A súlyos perecek és az azt húzó nagy vaskarikák olyan nagy feszítőhatást gyakoroltak a lábszárra, hogy ennek ellensúlyozására kellett a perec szélességét növelni, s „könnyítésként" ennek széleit kihajtani. Az eddigi szerény adatokból az látszik, hogy a súlyos lábvasak perecéinek széle kihajtott volt, s talán ezeket nehéz béklyóknak nevezhették, így a győri lábvasak közül Kisfaludi béklyója 21 font súlyával tehát nehéz béklyó lehet. Tizenhét fontos béklyót találtak a Nógrád megyei Szécsényben pinceásáskor egy sírban. Fakoporsóban feküdt a csontváz, s a lábszárcsontok lábvasban voltak,

46 a perecek széle azonban nincs kihajtva. A század elején Kassán a Malomároknál levő kápolna mellett olyan sírt találtak, melyben a csontváz guggoló helyzetben s ezen — Mibalik Sándor szerint 17—18. századi — béklyó volt, melynek perecéit három láncszem kötötte össze.

47 A lábvasak súlyából azonban nem következtethetünk viselője büntetésének nagyságára, ugyanis Auer esetében láttuk, hogy a belgrádi kovácsok a béklyó eltörése után olyan vasat vertek rá, amilyent találtak. Korai lenne ezért a 19. századi börtönök és fenyítőházak idevonatkozó rendeleteit a 17. századi háborús állapotokra alkalmazni. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy az elő43 Uo. CXLIII. fejezet: „ ... als er aber sähe, das ich mich bemüehete, si will ich könte, denen andern zu folgen, aber wegen Mattigkeit und Enge der Eissen, so mir auch die Hossen sambt der Haut bis ans Bein durchgefressen und das Bluett zimlich herflusse

... und shnitte von seinen eygenen Hossenbandt ein Stuk ab, mihr die Eissen besser aufzubinden ..." 44 Vajna i. m. 300. 45 Uo. 298. 46 Uo. 299., 29. ábra, 689. 47 Mihalik S., A Miklós börtön (Kassa, 1942) 31. A kassai Miklós börtön múze102