Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött

kelő és értékes foglyokra — akikért nagy váltságdíjat kértek és vártak — sarcuk nagyságának kifejezése miatt is súlyos, nagy béklyókat vertek. 1660-tan pl. Haller Gábor Várad főkapitánya „60 fontos vasban nyögte a török fogságot".

48 A jelentéktelen rabokra nyilván könnyebb lábvasakat vertek, ezeknek sarca is csekély lelhetett. Könnyebb béklyókról intézkedik az 1805. évi császári rendelet, amikor a sáncmunkákra ítélt rabokra vonatkozóan a 3. § kimondja, hogy „vas, melyet a sánczmunkára ítélt rabokra rá kell verni, csak lábvas vagy ú. n. nyűgvas lehet, amit rá kell fejezni, a melynek súlya azok részére a kik 5 évnél nem hosszabb időre vannak elítélve 3 l

/a fontban, és azok részére a kik büntetési ideje 5 évnél tovább tart 5 V2 fontban van meghatározva.'"'

19 Az említett rendelet B. melléklete ismerteti a sáncmunkára ítéltek ruházatát is, így leírja, milyen nadrágot viseltek a béklyóhoz. „Hosszú, erős csinvatból készült mindkét oldalán egész végig jól fölvarrt lyukas fa-gombokkal ellátott nadrág ki és begombolható, hogy az ember a rákovácsolt nyűgvastól levehesse és tisztíthassa azt".

50 A 17. századi béklyóba vert háborús foglyok nem valószínű, hogy ilyen nadrágot viseltek, mert erről nem emlékezik meg Auer, és éppen abban az időben a katonák ellátása is mostoha volt, tehát a rabok még sanyarúbb körülmények között élhették. A rossz és hiányos élelmezés, a silány ruházat, a tömlöcök egészségtelen és piszkos állapota miatt szinte mindennapos volt a halálozás. 1641—1650 között Batthyány Ádám németújvári, szalonaki, borostyánkői és rohonci váraiban 156 rab közül 23 halt meg.

51 A török fogságában szenvedő magyarok között még ennél is nagyobb volt a halálozás számaránya, az embertelenebb bánásmód és a rabságba huroolás hosszú útja miatt. A budai Csonka toronyba zárt magyar foglyok olyan nyomorúságos helyzetben voltak, hogy sokan -meghaltak. 1663-ban, Auer ottlétekor, a tömlöcben elhunyt rab tetemét az őrök kivonszolták és néhány napig a szabad ég alatt hagyták, hogy éjjel a kutyák is hozzáférhettek. Ezután leütötték béklyóját, feljegyezték személyi adatait, és elszámolás miatt levágták a jobb fülét, majd a holttestet kocsival kivitték a város elé, ahol — a régi rabok — csekély mélységben elföldelték.

52 Budáról Konstantinápolyba — Belgrádig — a Dunán hajón szállították át a rabokat s útközben az összezsúfolt és béklyóba vert foglyok közül sokan meghaltak. A hullát néha csak napok múlva távolították el az őrök a hajó börtönhelyiségeiből. Itt is levágták a fülét, majd a kovács leütötte lábáról a béklyót, de ha már bűzlött a tetem, umnak berendezett épületében több 17. századi béklyót ír le és mutat be a szerző. Valamennyi azonos típus a győri lábvasakkal. Lásd a 27—28. és 31. oldalt, továbbá a 28. képet. A könyvre Levárdy Ferenc hívta fel a figyelmemet, szívességét ezúton is hálásan köszönöm. 48 Uo. 297. 49 Uo. II. 42. 50 Uo. 46. 51 Takács i. m. I. 45—46. 52 Auer Naplójában lásd a XCI. fejezetet, ebből idézzük a következő részletet: „ ... welche sodan die Tömlitzer oder Schergen baldt vor die Thüer hinaus schleppeten, aida bisweillen ein, 2 auh 3 Tag untter freiem Himmel, das es auch offtmalhen bei Nacht die Hundt schier halb hinweg gefressen, liegen, Hessen, bis so lang das etlihe zusammen und des Kaimekans, oder des Offnerishen Stadthalters Czahus, oder Beschauer hinein kommen, als dan Hessen sie ihnen die Eyssen abnehmen, shnitten iedern das rechte Ohr ab, gaben selbiges dem benenten Czahus zum Zeichen, welcher auh iederns Nahmen und Nation beshribe, und Hessen so dan hernah sie auf einen Wagen hinaus führen vor die Stadt, undt duhr die alten gefangene ein wenig in die Erdt einsharen, welche tyrannishe actiones sehr grauslich mit Hautschauren waren anzusehen." 103