Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött

ködnek Győrött cigány szegkovácsok, kik a régi települők ősi foglalkozását űzik. A győri várat és környékét ábrázoló, 1789-ben készült, Hruschowßky-fele térképen

41 a rajzoló Újváros mellett cigánykovács települést ábrázol: ágasfából összetákolt kunyhó nyílásában tűz ég, előtte ül a kovács, kezében tűzifogó és kalapács. A földön szanaszét szerszámok (tűzifogó, kalapács, távolabb két üllő) és kész tárgyak (láncok, lakat, kulcs, sarkantyú stb.) hevernek. A terület neve a térképen: Czigánylapos, melyet népiesen azóta is így neveznek. A ritka ábrázolás a győri cigánykovácsok jelentős szerepére utal, s nem kell külön bizonyítanunk, hogy 17. századi működésüket elfogadjuk. Auer Naplójában a belgrádi tömlöcöknél dolgozó cigánykovácsok munkájáról jellemző leírást olvashatunk. Auer egyik lába a béklyóban a vas dörzsölése miatt annyira megdagadt, hogy már nem tudott fájdalmában lábra állni, ezért elrendelték a vas levételét. A cigánykovácsok a vár szabad terén, nagy mélyedésben, odúban dolgoztak s ide vezették a foglyot, akinek a lábáról — fájdalmával nem törődve — leütötték a béklyót, majd tűzbe helyezték és izzították, utána üllőre tették, hogy tágítsák. Ezután még meleg állapotban a szerencsétlen fogoly lábára rá akarták verni, de a béklyóperec úgy látszik még mindig szűknek bizonyult, ezért újra leütötték. Megismételték az izzítást és az üllőn a kovácsolást, azonban az ütések alatt a vasperec széttörött. Erre odújukban kerestek másikat, mely ugyan könnyebb volt az előbbinél, de még szűkebb. Ezt minden tágítás nélkül, könyörtelenül ráverték a rab dagadt, beteg lábára és most már mindkét lábát úgy megsebezték, hogy kiserkent belőle a vér.

42 A béklyóban a mozgás rendkívül nehéz és fájdalmas volt. A fogoly csak tipegve tudott járni és csupán akkorát léphetett, amekkorát a béklyólánc hoszsza engedett. Lábszárát csak nadrágja óvta a vaspereccel való közvetlen érint41 XJM Helytörténeti Gyűjtemény, lsz.: C. 65.39.7. A szakirodalomban most szerepel először helyesen a térkép szerzőjének a neve: „Herausgegeben Emmerich v. Hruschowßky der Raaber Stadt wirklichen geschworene Ingenieur". Egyéb térképei Hrusovszky Imre néven ismertek. Eddig helytelenül Hau-nak olvasták a gótbetűs kézírást, mert sem a betűket, sem pedig az elválasztást nem ismerték fel. Lásd: Borbíró V., — Valló I., Győr városépítés története (Budapest, 1956) 23, 10. ábra; valamint Gazdag L., Győr város térképei. Arrabona (1965) 314. 42 Auer már idézett Naplójának CXX. fejezete eredeti szövege így hangzik: „ ... auf welchen Befehl ich baldt zu den Ziggeinern, so in den Schloss-Platz in einer grossen Gruben, oder Höllen, des höllischen Vulcani Schmidsgesellen gleih, shier gantz bloss undt kholshwartz am Leib arbeiteten, geführet wurde, welche mihr selbiges mit grosser Furi, nicht ansehendt die Geswulst, von den wehen Fuess heruntter shlugen, in das Feuer legeten, aida hitzeten und auf den Amboss erweiterten, da dan der rechte Feuss überall darbey sein mueste, und vom Amboss und Feuer, weillen er gantz blass war, unttershidlihe hartte Stoss und Brandmahl empfienge, baldt legten sie solches (obwolhen ih sehr darwider war, vorwendende, das der Kula kiahajassi, oder Schloss Leuthenand solches nicht befolhen), noch guett warmer wider an den Fuess an; als sie aber sahen, das solches noh zu eng, rissen sie es wider ab, und versuchten, solches duhr das Feuer noch mahl zu erweittern. In den Anshlagen aber zersprung ihnen solches, dessen sie sowohl erzürnet, als auh ershroken, suchten alsobaldt ein anders, da sie dan zu ihren Glük, meinem aber Unglük, in ihrer Höllen baldt ein anders fanden, so ih annoh bey Händen, welches ob wollen es nicht halb so shwer, als das vorige, so war es aber hingegen an den Ringen und Eyssen desto enger, also das ih shier kaum einen Fuess vor den andern setzen könte, welches sie mihr sodann ohne weittere Erweiterung unbarmheziglih anshlugen, undt beede Fuess also verletzeten, das das Bluet hin und wider heufig herausspritzete; will geshweygen der noh anderen Fahl-shlägen undt Verbrennungen, so sie empfangen. Als ih nun an beeden Füessen verletzt, ie krümper undt tümper der Gefängnus zu marshirete ..." 101