Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött

összefoglalva tehát a béklyó, a lábvas, a nehéz vas, a nyűgvas, vagy vasnyűg és a török vas azonos bilincset jelentenek. A béklyó készítéséről és használatáról kevés korabeli hiteles adat áll rendelkezésünkre, de ezek is bepillantást nyújtanak a 17. századi vasra vert foglyok nyomorúságos és szenvedésekkel teli életébe. A béklyók kovácsolt vasmunkák, készítésük azonban nem kívánt különleges szakismeretet, inkább gyakorlatot. A nagyobb tömlöcökkel és börtönökkel rendelkező erődök és városok rendszeresen alkalmaztak kovácsokat és cigányokat,

27 akik a különböző bilincseket elkészítették, a foglyok vasra verését végrehajtották, vagy a vasakat leütötték. Győr a 16—17. században az ország egyik legfontosabb erőssége s vele együtt jelentős számú török és hazai fogoly őrző helye. A 16—17. századi adatok a győri várban őrzött foglyok élénk forgalmáról adnak bizonyságot. 1593-ban Győrött cserélték ki török foglyokkal azokat a magyar főrabokat, akik török fogságban voltak.

28 Ali esztergomi basa 1615-ben kelt levelében azt írja, hogy a „győri kisgrófinak" volt a rabja Husszein oselebi, aki pedig egy magyar rabbal rendelkezett, s „az rab mönt oda föl Bécsben koldulni, hogy ü sarcát megkúdulgatván, pénzül hozza meg Husszein cselebinek. Azonközben áz tieitek az útban megölték Husszein cselebit és az testit felvivén, Győrött temették el.

29 Sok török esett fogságba Bécs 1683. évi ostrománál és Buda 1686. évi visszafoglalásánál, lakik közül számos a győri vár tömlöceiibe került. Ezeket a rabokat császári vagy kamarai törököknek nevezték, mert a kincstár rendelkezett velük. Ezekről írta 1687-tben a haditanács Esterházy János győri vioegenorálisnak, hogy ne keverje össze a Buda visszavételénél elfogott törököket a Bécs ostrománál foglyul ejtett törökökkel.

30 1687-ben Savoyai herceg és Badeni Lajos, valamint Aspremont generális magas rangú és előkelő törököket tartottak fogva Győrött, ugyanis a kincstári foglyok mellett a császári főtiszteknek és a magyar tiszteknek is voltaik török foglyaik. Győr a fogolykereskedelem, egyik legfontosabb hazai helyének számított a 17. században. Győrbe a török foglyokat néha oly tömegben hozták, hogy elhelyezésük kétségessé vált, így 1684. augusztus 11-én Győrből a következőket írták Batthyány Kristófnak: „Hozton hozzák az török rabokat! Már hétszáznál több vagyon s ma még ötszázat várunk! Majd többen lesznek magunknál!"

31 Nem véletlen, hogy Győrött polgári személyek is foglalkoztak emberkereskedéssel, így — Takács Sándor szerint — győri kereskedők török rabokkal kereskedtek.

32 Mindezekből látható, hogy Győrött a 17. században a rabok tömege élt a tömlöcökben, sokszor sanyarú körülmények között. A század végén mind a császári, mind a magyar katonaság hihetetlenül rosszul volt élelemmel és ruhával ellátva. Elképzelhető, hogy akkor a foglyok milyen körülmények között nyomorogtak éhezve és vasra verve a sötét, piszkos és férgektől hemzsegő börtönök mélyén. A bécsi börtönökben sínylődő rabokról 1687. június 12^én a haditanács azt jelenti, hogy már teljesen ruhátlanok. A győri és a komáromi tömlöcökben és pincékben fogva tartott törökök is hasonló sorsban voltak, s nem csoda, hogy számos közülük nem bírta ki a fogság gyötrelmeit.

33 A még életben maradot27 Uo. 297. 28 Uo. 277—278. 29 Uo. 288. 30 Ua. III. (Budapest, 1917) 324. 31 Uo. 323—324. 32 Uo. 325. 33 Uo. 326—327. 7* 99