Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött

takat eladták, így pl. 1687-ben Fideli nevű olasz kereskedő harminc forintos átlagáron győri török rabokat vásárolt és olaszországi tengerpartokon nagy nyereséggel rabszolgának továbbadta őket.

34 A legélénkebb fogolykereskedelem talán Joh. Nie. Hochburg győri profuntmester idején zajlott le, aki a bécsi udvari kamarától közvetlenül kapta az utasításokat a Győrbe küldött török foglyok váltságdíjai ügyében.Hochburgnak 1687-<ben kelt levelei elénk vetítik a kamara minden erőfeszítését, hogy a török rabokért megfelelő váltságdíjhoz jussanak.

35 Az el nem kelt rabokról 1687 novemberében azt az utasítást kapta Hochburg, hogy magyar tiszteknek adja el őket.

36 Hasonló, sőt sok esetben még rosszabb körülmények között raboskodtak a magyarok a török tömlöcökben. Esztergom, Buda, Fehérvár, Kanizsa, Pécs, Belgrád stb. börtöneiben és a sokat emlegetett konstantinápolyi „Héttoronyban" volt a legtöbb magyar rab. Az esztergomi tömlöcben raboskodó Kisfaludi László győri alkapitány a győri csizmadia céhnek címzett segélykérő levelében elmondja, hogy „nilvan vagion Kgmetek előtt az én keserves rabságom es sok sanyarú szenvedesim" és „magam udvarlottam volna Kgmetek(ne)k de az faidalom lábaimon nem engedik".

37 A 21 fontos béklyó annyira tönkretette az öregedő Kisfaludi lábát, hogy váltságdíjának összekoldulására már saját lábán nem volt képes. Némely esetben igen kegyetlenül bántak a törökök a kiváló magyar fővitézekkel, így Kisfaludival is, aki pedig emberségéről és humánus gondolkodásáról volt ismert a végbeliekkel érintkező törökök előtt.

38 A budai basák Pálffy Miklósról, a győri vár hős visszahódító járói igen elismerően nyilatkoztak. 1589. március 19-én Ferhát budai basa így írt Pálffynak, akinél korábban két török bég volt fogságban: „Akkor vas nem volt az lábukon, és úgy tartott nagyságod, mind főurakat szokták tartani, kit jól cselekedett nagyságod, kit mi is jó néven vettünk. Annakutána, hogy onnét elvitték őket, úgy verték az vasat lábaikra, de nagyságod minden jóval volt hozzájuk."

39 Ez a levél élénk bizonyítéka a végbeli magyar fővitéz nagylelkűségének és emelkedett gondolkodásának. A bécsi kamara kezelésében levő foglyok sorsáról ilyen jó értelemben nem találunk említést. A török fogságban sínylődő magyar foglyok életéről, a béklyókban nyomorgók szenvedéseiről Auer János Ferdinánd német nyelvű naplója ad hiteles, a valóságnak megfelelő leírást. A konstantinápolyi Héttoronyban, 1664-ben írt napló igazolja, hogy a törökök a magyar foglyokat a fogságba esés után hamarosan vasra verték: lábukra béklyót tettek, kezüket és néha nyakukat is bilincsben, vagy kalodában tartották. Ezeket a bilincseket nem ritkán együtt alkalmazták, de a leggyakoribb volt a lábak vasban tartása, nyilván ez volt a szökés mcggátlásának leghathatósabb eszköze. A vas bilincseket, így a vas béklyókat is, a magyaroknál és törököknél egyaránt — mint már említettük — kovácsok készítették, akik az adatok szerint leginkább cigányok voltak/'

0 Győrött nagyon jelentős cigánykovács település alakult ki a vártól nyugatra, Újváros külső részén, a Rábca — árvíztől gyakran elöntött — partján. Napjainkban is mű34 Uo. 330. 35 Hodinka A., Hochburg János Miklós győri élelmezési tiszt jelentései török foglyok váltságdíjairól. GySz (1933) 218—222. 36 Takács S. i. m. III. 331. 37 A XJM Helytörténeti Gyűjteményében levő eredeti levélből vett idézet. 38 Lásd a zsámbéki agák és odabasák 1680. február 10-én kelt levelét: GySz (1939) 36. 39 Takács S. i. m. I. 236—237. 40 Uo. 297. 100