Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Dávid L.: Adatok a lenini békedekrétum hatásáról

ADATOK A LENINI BÉKEDEKRÉTUM HATÁSÁRÓL Az első világháború harmadik esztendejében a hadviselő országok mind nagyobb nehézségekkel kerültek szembe. Az imperialista érdekekért folyó háborús mészárlás százezrek életét követelte, az esztelen pusztítás tönkretette értékeiket, kimerítette nyersanyagtartalélkaikat és élelmiszerkészleteiket. A gyors, döntő győzelem illúziójából történt kiábrándulás, a hódítás reményeinek szertefoszlása, és a várt nyereség elmaradása a burzsoázia politikai állásfoglalásának megosztódására vezetett. Az uralkodó osztály szűk — a háborús nyereségen tovább gazdagodott monopoltőkések és hadiszállítók — rétegén kívül mindinkább erősödött a békevágy. A nacionalista és a soviniszta mámorból kigyógyult tömegek: a legtöbbet szenvedett dolgozók elégedetlensége nagy méreteket öltött. Megkezdték küzdelmüket a háború, a háborús kormányok ellen: sztrájkok, tüntetések robbantak ki, és megnövekedett a katonaszökevények, az öncsonkítók száma; érlelődött a forradalmi válság. A belső bajok fokozottan jelentkeztek a gyengébb államokban. Különösen vonatkozik ez az Osztrák'—'Magyar Monarchiára, mely a felbomlás állapotába került. A Monarchia vezető rétege — még IV. Károly is — felismerte 1917 elejére, hogy szüksége van a békére. Ez vezetett arra, hogy a fontosabb kulcsállásokba rugalmasabb politikusok kerültek, és béketapogatózásba kezdtek. Czernin külügyminiszter — látva, hogy még egy háborús tél katasztrofális helyzetet teremt — véget akart vetni a háborúnak, elfogadható békét kívánt.

1 A magyar polgári ellenzék előtt világossá vált, hogy irreálisak a hódító tervek, a további veszteség és a forradalom elkerülése végett a háborút be kell fejezni. A belső bajokat és azok veszélyét még az ellenzék konzervatív szárnya is felismerte, és ezeken korlátozott, felülről végrehajtott reformokkal akart segíteni. A haladóbbak a függetlenség és a demokratizálás mellett foglaltak állást. Az ellenzék Károlyi Mihály vezette balszárnya a békét, a belpolitikai és a szociális reformokat követelte.

2 A Szociáldemokrata Párt kezdetben az ellenzék mögé állt, azt segítette, tömegbázist teremtett számára. Később — a tömegek radikalizálódásával — önálló politikára törekedett, hogy tömegeit el ne veszítse. A Tisza-kormány politikája nem változott. Megmaradt a hódító tervek, a német szövetség mellett.

3 Az a különös helyzet állott elő, hogy a magyar ellen1 Siklós A., Magyarország története 1917—1919 (Bpest, 1959) — kézirat — 16. 2 Uo. 19. 3 A magyar forradalmi munkásmozgalom története 1 (Bpest, 1966) 120. 265