Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Domonkos O.: Száz éves a soproni múzeum, 18671967

A múzeum megnyitás óta eltelt négy hónap alatt több, mint 5000 ember nézte meg a kiállítást. „Nyilvánvaló ebből, hogy a múzeum igazán azzá fejlődött, aminek lennie kell: valóságos kultúrintézménnyé." — állapítja meg Kugler beszámolójában. A választmány úgy határoz, hogy a megyegyűlések napján a múzeum délután is legyen nyitva, hogy a vidékiek ekkor is látogathassák. A látogatottság később sem csökkent, vasárnaponként 150—200 ember nézi meg, ami évi 8000 főt tesz ki. Természetesen javarészt iskolák jönnek csoportosan, de sok az idegen is. A neves látogatók között van Wosiinszky Mór országos felügyelő, Semayer Villibald a budapesti néprajzi múzeum igazgatójta, dr. Pic I. L. a prágai nemzeti múzeum őre stib. Valamennyien elismerően nyilatkoztak a látottakról.

70 A „Vezető Sapronvármegye és Sopron sz. kir. város egyesített múzeumában" minden korábbi terv ellenére nem készült el a megnyitásra, hanem csak 1903-iban. A választmány számon is kéri a főőnt, de az csak az ideiglenes törzskönyvet mutatja be. Hivatkozik arra, hogy a kiállításban további finomítások, tárgyak pótlása és cseréje miatt még nem végleges a szekrények rendje. Egyébként nem ért egyet azzal a felfogással, hogy katalógus nélkül a múzeum nem volna tanulságos, mert minden szekrényben ott vannak a tárgyak mellett a magyarázó táblácskák és nagyobb feliratok (1903. fébr.).

77 A katalógus ugyanezen év májusában került ki a nyomdából, amely nem akart tüzetes leltár lenni, hanem csak a fontosablb tárgyakat emelte ki. Segítségével jól el lehetett igazodni a múzeumban, gazdag képanyaga pedig külön is dicséretre mélitó. „Kultúrpalota" terve A néprajzi rész kiegészítése, leletmentések, ajándékozások és nem utolsósorban az állami támogatással folytatott ásatások nyomán gyors ütemben gyarapodik: a múzeum anyaga. A városház épületében nyert múzeumi elhelyezés igazában csak a kiállítás kérdését oldotta meg, a múzeum további fejlődését nem vették tekintetbe. A kapott helységek mind a kiállítást szolgálták, raktár számára nem tartottak fenn helyet, illetve csak a szekrények alvázában volt lehetőség kisebb tárgyak raktározására. A bővítést a szekrények számának szaporításával oldották meg ideig-óráig, és ezzel hamarosan olyan zsúfoltságot teremtettek, hogy a látogató szakemíber előtt azonnal szeimibetűnt: a múzeum; kinőtte otthonát. 1906 júniusában a társulat közgyűlése előjfct a múzeum főőre, Kugler Alajos tartott beszámolót. Ebben az anyag gyors gyarapodását, tudományos értékének növekedését, a látogatottság állandó színvonalon való tartását (egyben a vidéki múzeumok közlöitt jóformán az első a látogatottság terén), a szakembereik elismerő nyilatkozatait felsorolva rátért a helyszűkére. A szekrények szaporítása lenne megoldás, dehát ez pénzkérdés is. A nemzeti múzeum is évek óta küzd ilyen gondokkal, dehát egy ideig még be kell érni azzal, ami van. „Olyan mutatós múzeum, mint a mienk, soká győzi az érdekkeltést megújulás nélkül is. Különben elég példának felhozni a nemzeti múzeumot, amely évtizedek óta helyszűkéről és pénzhiányról panaszkodik vagy például a szombathelyi múzeumot, amely íkultúrpalotáijáira már ezreket kapott az államtól és miindekkoráig a nagy közönség számára nem is létezik. Ha tovább akarunk fejlődni, egyáltalában jóbbnak tartanám, ha mi is kultúrpalotára vagy legalátab is önálló múzeumra törekednénk. Nemcsak azért, mert meg van hozzá az erkölcsi; tőkénk 76 Uo. 271 és II. K. 28. 77 Uo. 284. 13» 195