Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Uzsoki A.: A Győr „Újszállások” régészeti lelőhely kutatástörténete

E szállásban görög ezüstérem találtatott: sugaras fej alatt: ZÜIAOZ, alatta tehén, borjúval)(Labyrdnthus négy oldalán: P. T, AÏP, Zü, . . ,"

46 Az itt leírt ásatás 21. gyermeksírjának a kora Árpád-kori lehet, a másik sír azonban kelta. Az ásatás folyamán még további 30 sírt tártak fel, ezeket Méry Pulszky meghatározása után tévesen hunnak vélte. A hiányos leírás alapján is Árpádkorinak tartjuk a 30 sír legtöbbjét, de feltételezhető köztük kelta is, pl. az augusztus 5-én feltárt sírok egyike a borostyánkő és a kék üveggyöngy melléklet alapján. A dokumentumnak számító leírást egészében idézzük: „Tavaly 20, az idén 30 csontváz ásatott föl. 1879. július-hó 24-én kezdve: 7 csontváz, melléklet nélkül; 31-én: 5 csontváz, egyikén 18 szem ezüsttel borított gerezdes gyurmagyöngy. Augusztus-hó 4-én: 9 csontváz, 3 gyermeké: egyiknek jobb kézujján hengerü bronzgyűrű, jobb fülén bronzfüggő. 5-én: 5 csontváz, egyiknek balkarján combinait idomú, hosszúdad borostyánkőgyöngy, 3 kék gyöngyszem, 1 kisebb borostyánkőgyöngy. 12-én: 3 csontváz, egyiknek jobbik fülén ezüstfüggő, a szokott visszakanyarított kapocs nélkül. 13-án és 22-én tett ásatáskor 1 csontváz találtatott melléklet nélkül. A csontvázak fekvése nagy részt arccal keletnek."

47 Ujabb ásatásokról már nincsen tudomásunk, ezzel lezártnak tekinthetjük az Űjszállások kutatásának második szakaszát. A múlt századi szakirodalomban sem a kelta, sem az Árpád-kori emlékek nem kaptak méltatást, csupán helyi közlések maradtak fenn róluk. Először Börzsönyi Arnold foglalta össze a kutatás addigi eredményeit 1894-ben megjelent közleményében/

18 és a lelőhelyet jelentőségének megfelelően illesztette a környezetbe, összefüggésbe hozta — nagyon jó meglátással — a „homokgödöri" lelőhellyel és a víztorony mellett feltárt Árpád-kori temetővel. Értékes adatokat hagyott ránk a múzeum 1897-ben megjelent, illusztrált kalauzában;

40 tömör összefoglalást és értékelést adott a kelta leletanyagról a győri monográfiában.

50 A lelőhely évtizedekig Nirnsee sertéskereskedő kezelésében volt, míg 1912-ben a Győri Szeszgyár és Finomító r. t. vette meg,

51 s azóta is jogutódjának a Győri Szeszgyárnak a tulajdonában van. 1913 után a sertésszállások helyét mezőgazdasági művelés alá vették, majd 1923 körül

52 keleti szélén ipari vasúti vágányt építettek a szeszgyárhoz. A földmunkálatok során kb. egy méter 46 GYBGÉ 1879/80 (Győr, 1880) 35—36. 47 Uo. 45. 48 Börzsönyi A., Régi magyar emlékek a győri kath. főgymn. régiségtárában. GYBGÉ 1893/94 (Győr, 1894) 9—23. Börzsönyi alapján ir az Archaeologiai Értesítő (1896) 183—185. 49 Börzsönyi A., Kalauz a győri szent-benedek-rendi főgymnasium régiségtárában. (Győr, 1897) 6., 12—13., 16—17. 50 Börzsönyi A., Győr vármegye őstörténete. Megjelent a Magyarország vármegyéi és városai sorozat, Győr megye kötetében. Szerk. Borovszky S., (Bp. 1911) 258. 51 GYÂL Győr városi kgy. iratok 362/1912. Kgy., valamint 505/1913. Kgy. 52 A szeszgyárhoz vezető vasúti szárnyvonal az Űjszállások legdélibb részén már Nirnsee idejében, a múlt században megvolt. Onnan hosszabbították meg a szeszgyárig, de ennek pontos idejét nem sikerült megállapítani. 1923-ban készült helyszínrajzok már feltüntetik. — Itt kell köszönetet mondanom a Győri Szeszgyár igazgatóságának, nevezetesen Puha Benő főmérnöknek, aki értékes adatokkal és helyszínrajzokkal segítette elő kutatásomat. 2 Arra bon a 17