Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Lengyel A.: Megemlékezés a Dunántúli Történetkedvelők példamutatásáról

igen gazdag levéltárából kiemelt középkori oklevelek átnéziése, másolása mellett vitadélutánok, felolvasó ülések kerültek sorra, melyeken már Ghyczy Kálmán látta el az elnöki teendőket. Ráth Károly ezúttal a Komárom megyei török hódoltságról tartott érdekes referátumot, míg Véghely Imre a veszprémi várról, Nagy Imre a mohácsi vészről készített tanulmányát ismertette. A régészék számára külön élményt jelentett Stefanits Dénes pecsét-gyűjteményéneik a megtekintése, valamint a környéken talált Árpád-kori és római pénzeknek a szemrevételezése. A negyedik napon Ráth az egész vendégsereg lelkes örömnyilvánitása és elismerése közben mutatta be a Hazai Okmánytár megjelent első kötetét, mint újabb dokumentumát azoknak az erőfeszítéseknek és elért sikereknek, amelyek a Történetkedvelők addigi munkáját, tudományos tevékenységét fémjelezitek.

11 A csépi találkozás után a triász tagjai hamarosan megtették a hivatalos lépéseket az alapszabályok felterjesztése és a jóváhagyási határozat kieszközlése érdekében, de eljárásaik során rövidesen ráeszméltek arra, hogy kérelmükkel hasztalanul próbálkoznak bármelyik maigasaibb fórumnál. A kormányzati rendszer egész vonalvezetése, politikai beállítottsága olyan volt, hogy elvből elzárkózott az ilyen természetű ügyek kedvező elintézése elől. — Egyébként éppen ebiben az időszakban kísérelt meg minden lehetőséget Pesty Frigyes is, hogy tervbe vett történelmi lapjának megindításálhoz az engedélyt megszerezze. Ráth igen nagy segítségére volt ezekben a hetekben is, állandó levelezésben állott vele, sőt az ő javaslata alapján döntötték el utólag azt, hogy a lapot inkább ,.Századok" cím alatt kellene megjelentetni. Pesty folyamodványa azonban ugyanúgy húzódott-halasztódott, mint az egylet megalakulási kérelme és ez a meg nem értés, ez a semmibevevés sajnos nagy kiábrándulást okozott a tagok soraiban és kihatásaiban bizonyos fokig az ambíciókat is lelohasztotta. Ráth Károly ugyan optimistább módon fogta fel a helyzetet, hiszen Pesty Frigyeshez írt egyik levelében a következőket vetette papírra: ,,Ami halad, az el nem' marad. Reményünk van, hogy a nemzet jobb sorsa beálltával nekünk :

s virradni fog."

12 A tagok többsége azonban másképpen vélekedett, csalódásukat a deprimáltság váltotta fel és részben ezzel magyarázható, hogy az 1865-ös esztendő második felében már nem a korábbi élénkség jellemezte a társulat belső életét, együttműködésiét. De más okok is közrejátszottak abban, hogy ettől kezdve ritkábban ültek össze a Történetkedvelők és a találkozók látogatottsága sem érte el a korábbi arányokat. A vármegyei monográfiák megírására vállalkozó tagok, történészek a saját munkájukkal voltak elfoglalva. A feltáró kutatások, adalékgyűjtések során ugyanis olyan nagy mennyiségű anyag halmozódott fel, melynek rendezése és felhasználása rendkívül időigényes feladatnak bizonyult. Többen anyagi nehézségekre vagy egészségügyi okokra hivatkozva maradtak ki a közösségi munkából. Pesty Frigyes továbbra is a Századok ügyében kilincselt, Ráth Károly és Rómer Flóris idejének túlnyomó részét viszont a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, valamint a Hazai Okmánytár kiadásával kapcsolatos gondok, szerkesztői feladatok vették igénybe. A vázolt körülmények ismeretében talán az is érthetőbbé válik, hogy néhány hónap elteltével, amikor a rendőrkapitányság a kért történelmi szaklap 11 A munka oroszlán-részét Ráth végezte el, ezt Nagy Imre is elismerte összefoglalójában. („Leginkább ő buzgólkodott e vállalat létesítésén.") 12 Mann M. i. m. 853. 168