Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Gabler D.: Arrabona legkorábbi sigillatái
Oswald szerint a kisebb csészék korábbiak, a nagyobb méretűek — mint amilyenek a győri példányok — már Domitianus-Traianus uralkodása idején készülhettek. A 8. sz. darabot nemcsak a bélyeg, hanem a forma is Claudius korára keltezi; talpgyűrűjének oldalán ugyanis köribefutó vonal látható, mely csak az I. század 40-es éveinek gyártmányaira jellemző. 140 A délgalliai készítmények jól felismerhetők szép mélyvörös színükről, mely jól megkülönböztethető a világosabb árnyalatú későbbi sigillatáktól. A díszítés mintáit egyrészt az arretiumi műhely adta, 141 másrészt a korabeli fémművesség, 142 de gazdagította az edényeken megjelenő motívumokat az Augustus-kori kőfaragás is. 143 Általában a délgalliai edényeket a gazdag növényi ornamentika jellemzi, szemben a lezouxiakkal, amelyeken a mitológiai témák sokkal gyakoribbak. Az ornamentális díszítés azonban már a század vége felé helyt ad a figurális ábrázolásnak. Ezt láthatjuk gyűjteményünk darabjain is. Germanusnál, a Flavius kor egyik legnagyobb, művészi fokon alkotó mesterénél a kis madár, vagy oroszlán kanyargó indák, levelek, dús füzérek közt helyezkedik el. A Domitianus kori példányokon már-már túlsúlyba kerülnek a figurális motívumok: gladiátorok, puttók, különböző madarak. A Flavius kori edények felülete többnyire zónákra oszlik, gyakran alul is találunk kisebb metopékat. A Drag. 37-es típus gyártására való átállás a tojásfüzér rendszeres alkalmazását is jelenti. Legjellemzőbb a háromágú bojtban (végződő választópálcikás típus, amelyik 23. sz. edényünkön jelentkezik. 34. sz. darabunkon a jellegzetes banassaci tojásfüzér mutatkozik, emellett a késői készítményeken a téglalapalakú választó tag is feltűnik. A metopékon belül Domitianus korában gyakori az Andráskereszt-szerű osztás, az alsó lezárást pedig gyakran levélkoszorú jelenti. Nerva korában a kivitel már gyengébb, egyre gyakoribb a zónákra való felosztás, amely csillagalakú díszből kiinduló zsinórvonalak sgeítségével történik. Időrend szempontjából a győri sigillaták többsége Vespasianus-Domitianus korára tehető: a díszítőmotívumok alapján Germanus, L. Cos, Virilis, MercatoBiracil-Vitális és Crucuro gyártmányait ismerhettük fel. Germanus edényei csaknem egész Pannóniában, utóbbiaké azonban elsősorban Savariában, Carnuntumban és Tokodon 144 jelentkeznek. A Domitianus kori készítirienyek közül Germani servus három, Mascuusnak egy sigillatatöredékét ismerhettük fel, párhuzamai ismét Carnuntum felé mutatnak, öt táltöredék köthető Banassac legkésőbbi műhelyéhez: a Natalis csoportéhoz. A sokszor felismerhetetlenségig eltorzult reliefdíszeken már a teljes hanyatlás mutatkozik; a kidolgozás elnagyolt, csak az engobe őrizte meg a délgalliai műhelyek hagyományait. A gyár termékei főként a Domitianus korban kiépített limes mentén: Carnuntumban, 145 Gerulátán, 146 138 Bakonyi Múzeum, Veszprém lsz. 55.241.321. 139 István Kir. Múzeum, Székesfehérvár 60.272.2. 140 Oswald, F., Introduction to the study of Terra Sigillata (London, 1920) 187. A Drag. 27-es forma Antoninus kori továbbélésére lásd G. Simpson, Preface to OswaldPryce Introduction (London, 1966). 141 Oswald, F., JRS 46 (1956) 107. 142 Petrikovits, H., Germania 26 (1942) 125. 143 Oswald, Introduction 131. 144 Az egyes mesterek készítményeinek elterjedési területét lásd Gabler D., AÉ 91 (1964). 145 Trinks, V., Cam Jb (1959) 62. 48
