Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Gabler D.: Arrabona legkorábbi sigillatái
Arrabonában, Brigetioban, 147 Tokodon, 148 Sotinban és Albertfalván 149 Aquincum közelében a Királyfürdőnél 150 találhatók. A bélyegzett reliefdíszes délgalliai sigillata provinciánkban általában elég ritka; Győrött sincs. Díszítetlen edényeken SENNICIV, (SEC)VNDI, L-COS« VIRIL bélyeg jelentkezik. A délgalliai műhelyek termékei csaknem egész Nyugat-Európában megtalálhatók, a kereskedelem révén nagy távolságokra is eljutottak. A hatalmas galliai és itáliai anyagot csak kevéssé ismerjük, ugyanakkor nagyjából világosan áll előttünk az az export, amely Britannia, Germania, Raetia, Noricum és Pannónia felé irányult. Különösen sok Flavius kori darab található Newstead, 151 Richborough, 152 Margidunum, 153 Rottenburg, Rottweil, Arentsburg, Aislingen, Riegel anyagában. E lelőhelyek többsége katonai tábor vagy stratégiai szempontból jelentős, megszállt hely. Az erősödő kereskedelmi kapcsolatok, Pannónia bekapcsolódása a birodalom kereskedelmi vérkeringésébe, előtérbe tolta provinciánkat, mint közvetítőt a szomszédos provinciák felé. Galliai sigillaták kerültek elő — valószínűleg Pannónián keresztül — a dalmáciai Mogorjelában 154 és a dáciai Dinogetiában. 155 A gyártmányok pannóniai elterjedésével és a kereskedelem útvonalaival már egy korábbi munkánkban foglalkoztunk. A délgalliai sigillata-műhelyek árui a provinciai fazekasságra is hatást gyakoroltak. A 18. sz. darab nyilazó figurája pl. egy aquincumi fazekaskemencében készült utánzaton tűnik fel. 15 ' 6 A sigülataanyag időrendje Győr területéről eddig 46 darab I. századra keltezhető terra sigillata került elő, az alacsony szám elsősorban a kutatások hiányát tükrözi. Az együttesből 12 készült északitáliai, 34 pedig délgalliai (La Graufesenque, Banassac) műhelyekben. Miután Claudiusnál korábbra keltezhető példányt Arrabonában eddig nem találtak, ezek az edények nagyjából az i. u. I. sz. második és harmadik harmadának kereskedelmi kapcsolataira utalnak. Ebben az időszakban tehát a tábor és a canabae importcikkeinek 75 %-a galliai és 25 %-a itáliai eredetű. A műhelyek nagyjából időrendi sorrendet is adnak, ez azonban nem abszolút. A legkorábbi póvidéki gyártmányokkal együtt már Sennicio La Graufesenque-ban készült sigillatája is megjelenik, sőt utóbbi biztosan keltezhető Claudius korára, míg az északitáliai mestercsoport áruinál ez az időszak legfeljebb csak számításba jöhet. Ez a csésze ismét azt bizonyítja, hogy a díszítetlen, sima tálak, csészék éppen. olcsóbbságuk miatt hamarabb eljutottak a pannóniai piacokra, évtizedekkel 146 Hansági Múzeum Mosonmagyaróvár lsz. 58.282.10. 147 Juhász Gy., i. m. II. .6 148 Gabler D., említett szakdolgozata. 149 Nagy T., BpR 19 (1959) 251. Arheoloski muzej Zagreb. 150 Kába M., i. m. 151 Curie, J., A Roman frontier post and its people (Glasgow, 1911). 152 Bushe-Fox., First report on the excavation of the Roman fort at Richborough (Oxford, 1926) 49. 153 Oswald, F., JRS 31 (1941) 32—62. 154 Cremosnik, I., Keramika iz romskog Muzej a u Sarajevu IV. S. 7 (1952) 242. 155 Stephan, Gh. Dacia 7—8 (1937—40) 411. f. 14, 4—5. 156 Nagy L., AÉ (1928) 98. 4 Arrabona 49
