Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Horváth T.: A kapuvári népviselet
köt. Nagy melegben nem vesz fel másik purucot, sőt mégegy szoknyát levesz, csupán melleses szoknyában dolgozik. A bokros inges öltözék a korszak végéig megmaradt (30., 34., 38. ábra), de csak a nagygazdáknál és fokozatosan egyszerűsödő formában. Először a szoknyák számát csökkentették, a vattás szoknya kimegy a divatból. Majd a mellévarrott ujjú helyett már csak bevarrott ujjú bokros inget viselnek. Ehhez való az újabb szabású, elején is zsinórozott magyar puruc (5. ábra), amihez nem szükséges vállkendő. A szoknyák megrövidülnek (v. ö.: 29. és 25. ábra) és szűkebbek lesznek: 4—5 szélből, nagyobb rakásokkal varrják. Az ünneplők aljára felvarrt dísz a készen kapható, gépi selyemhímzés csík, a virágo s szerszám (36. ábra). — A további egyszerűsödés során a bokros inget helyettesítheti egy szebben hímzett kézelős ing is. Az ujjasos öltözék korábbi változatait — főként a gazdák — tovább viselik. Köznapi fajtájára példa az aratási ruha: hosszú ing, egy rossz rici (rövidujjú ingben nem lehettek, ,,kiszette vóna a kezeket a gabona"), egy tarka szoknya, fekete kötény. Az ünnepi öltözékek bemutatására felsoroljuk, hogy milyen ruhákat viselt 1932-ben egy gazdag Kiss Mihály-lány életének nagy eseménye, a házasságkötés táján. Amikor esküvő előtt 3 héttel „jelentkezni ment a paphoz" a vőlegényével, akkor majkós, lila szövet öltözetet vett fel, lángszünű selem köténynyel. Koszorúban viselt hajára lila selemkeszkenyőt kötött, felső kendő módjára. A lány életében ez az első olyan ünnepélyes alkalom, amikor beköti a fejét. Lábán fehér pamutból kkötött harisnya, fekete pántos cipő. Első hirdetéskor piros bársony ruhában ment a templomba, [második hirdetésekor lila bársonyban,! harmadikkor gálicszinű selyemben. Az a szabály, hogy ezen a 3 vasárnapon, amíg menyasszony a lány, mindig egy fokkal ünnepélyesebben kell öltöznie, mint a többi nőnek, pl. ha az egyházi ünnep jellege miatt a többiek szövet ruhában vannak, akkor ő selyemben, ha a többiek selyemben, akkor ő bársonyban. Az esküvő előtti csütörtökön, amikor ment ,,tanúnyi a paphoz", házasság előtti oktatásra kéktarka selembatiszt öltözete volt, totyával, kék színjátszó selyemköténnyel, fején fehér brokátselyem kendővel. — Az esküvőn fehér brokátselyem ruhát viselt, totyát és fodros szoknyát, tengerzöld selyemköténnyel. Koszorúban viselt haján keskeny, fehér mirtusz félkoszorú volt, ami csak félköralakban fedi a fejet, a régebbi kerek koszorúval szemben. Lábán mintás kötésű fehér harisnya és piros, pántos cipő. Ékszerei: 5 sor fehér gyöngy, aranylánc éremmel, fülbevaló, gyűrű. — Amikor új menyecske volt, az esküvő utáni első vasárnap szokás szerint új ruhát vett fel, történetesen piros lángszín brokátselyem majkót és szoknyát, rózsaszín-zöld színjátszó selyemköténnyel. A fején akkor volt először a pillangós kobak, pirosfehér selyem szorító-val, hövejvarrott fehér batiszt fejkendővel. Történt egy fontos újítás is az ujjasos öltözékben: az eddigi kívül viselt aljú női ujjasok mellé megjelenik a szoknyába bekötött lekötős (blúz). Szabása olyan, mint a ricié (7., 10., 11. ábra), de a háta vékony kelmével bélelt és a derekában összehúzó madzag van. Divatja együtt jár a vékonyan öltözéssel, a kevésbé bő szoknyaviselettel, mérsékli a ruházat csípőt hangsúlyozó törekvését. A lekötős hamarosan az ünnepi viseletben is teret hódít. Eleinte még felháborodást vált ki, szolgálósnak, ringyósnak csúfolják, mert a napszámosok városban szolgált lányai közlött terjedt el először. Az új ízlésáraimlat azonban nemsokára a gazdákra is hatni kezd. A drágább, díszesebb és hagyományosabb öltözéket viselőket ugyanis már elmaradiasnak kezdték mondani, ezért egy 16 Arrabona 241
