Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

kicsit engednek merevségükből. A napszámosok kezébe került a divat irányítása, az egyszerűbb öltözködés lesz az ideál és a lekötős ruha lesz a szolid. A fejviseletben csak annyi változás történt, hogy Kapuvárott hétköznap is kis kobakot viselnek (Gartán megmaradt a kontyfésű). Ujabb divatú lábbeli a két-három (39. ábra), majd egy pánttal csukódó spanglis cipő (20. ábra). Néha ujjasos ruhához, télire is viselnek cipőt. Általános jellemvonások. A viselet előállításában további eltolódások következtek be a házitól a specialistán és kisiparin át a gyári felé. Sajátos fejlemény, hogy ebben az időszakban a testi ruha hímzését legnagyobbrészt Hövejen, .tehát a helység határain kívül készítették. Pl. a bokros ing fodrát (30. ábra) is ott hímeztették. A szegénysorsú, árvizek sújtotta Hövej a XIX. század második felében alakult valóságos hímzőfaluvá. Legfőbb megrendelője a gazdag Kapuvár lett, ahol a kézimunkát még akkor is értékelték, amikor maguk már nem készítették. A két község között mindkét félre nézve jótékony szimbiózis alakult ki, nemcsak gazdasági, hanem művészi téren is. A kapuváriaknak készült höveji hímzéseken a készítők és a megrendelők ízlése is érvényesül, kölcsönösen hatnak egymás stílusára. A női viseletben jellemző a konzervativizmus, a népviselet jelleg fennmaradása. A lekötős divatja sem vezet ki vetkőzéshez, hanem beépül a hagyományosabb formák közé. Lassanként azonban veszít ,,színességéből" a viselet a szó szoros értelmében. Egyre inkább a szolidabbnak tartott barnább színeket kedvelik. A korabeli viselet mennyiségi vonatkozásainak ismét az I. és II. táblázat megfelelő oszlopaiban nézhetünk utána. Mivel a férfiak közül a szegényparasztok kivetkőznek, ők már nem szerepelnek a kimutatásban. Negyedik korszak: a második világháborútól napjainkig Az újabb háború, majd a felszabadulás jelentős gazdasági és társadalmi változásokat okozott, amelyek a viseletben is tükröződnek. Kapuvárott is több földhöz jutott a parasztság, anyagi helyzete javult. Az 1950-es évek végén a közös gazdálkodás útjára léptek. Egyre többen dolgoznak az iparban. A népviseletnek ebiben az új (és egyben utolsó) korszakában a férfi és gyermek viselet elmúlása után a Rábaköz utolsó népviseletes helységében is fokozatosan megszűnik a női népviselet. Gyermekviselet. A csecsemők már csak bolti, készen vett ruhácskákat kapnak és hosszúkás, városias pólyába kötik őket. A gyermekek zübbonyviselete is megszűnik. A fiúk nadrágot, kabátkát kapnak, valamint divatos sapkaféléket és gumicsizmát. A lányok elölcsukós, rövidebb egyberuhát viselnek. Férfi viselet. Többen falusias ruhában járnak még, de ennek a viseletnek már alig van helyi jellege. Példaként leírjuk egy gazda vőlegény öltözékét 1953-ból: hátfoltos, városias szabású, fehér ing, nyakravaló nélkül — ami jellemző az újabb paraszti öltözködésben —, szűk alsónadrág, fekete posztó pricses nadrág és szabatiLan hátú dolmány. Fején kisebb asztrigán sapka, ami máig jellegzetes a Rábaköziben, de főleg Kapuvárott. Lábán fekete, oldaltvarrott csizma. Vőlegényi jelvénye, a kis mirtuszbokréta már nem a fejrevalóra, hanem mellére, kabátja hajtókájára tűzve. A férfiak nagy része már hosszabb zakót, pantallót; sapka helyett is kalapot; a csizma helyett pedig bakancsot visel. 242