Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

Egyszerűbb, kólláló (kimenő) nadrágos öltözéket láthatunk a 37. ábra jobboldali alakján. Nadrágja sötétkék szövet, puruca sötétkék posztó, ujjasa jánkli. Nyakravalója nincs, viszont kólláló kötényt kötött maga elé. Teljesebb, pompásabb nadrágos viseletet a 35. ábra jobboldali alakján láthatunk: díszesebb a nadrágja, puruca és dolmánya. Van nyakravalója, de nincs köténye. • A korabeli posztónadrág még ellenzős. A dolmány vattával bélelt, miután a prémes ujjasok kimentek a divatból. A kelme színe az 1910-es évekig világoskék volt, hazánkban itt tértek át legkésőbb a sötétkék szín viseletére a férfiak. A világos alapszínhez piros-sárga-kék gombok és színes, gombkötő horgolta díszek járultak. A puruc ritkábban készül a nadrághoz és dolmányhoz hasonló anyagból, inkább élénkebb színű bársonyból vagy síkselemből valót viselnek. Ezek az elemek a kapuvári viseletet az ország legtöbb férfiviseleténél színesebbé és díszesebbé teszik. A századfordulón már az a szokás, hogy a vőlegénynek nadrágos öltözete van, de a vendégek a lakodalomba gatyát öltenek. Tehát a fejlettebb posztóöltözéknek a vászonöltözékkel szemben nemcsak télies, hanem ünnepiesebb jellege is van. — A vőlegényi jelvény egyfajta, a fejrevalón viselt gólos bokréta. A férfi viselet korábbi felső darabjai, a mente, suba és szűr sorra kimennek a divatból. Helyettük csak kisebb melegítő öltözékelemek tűnnek fel újonnan, mint pl. a piros vagy fekete posztóból készülő nyaksi, a szegényebb és idősebb férfiak mellény alá való előkéje (16. ábra). A fejviselet nyárra inkább kalap, télre inkább prémes sapka. A kis pörge kalap a XX. század elején kimegy a divatból. Azóta csak átlagos méretű és elálló karimájú kalapokat viselnek. Az asztrigán sapka valamivel tovább marad kis méretű. A fejrevalókra sokféle dísz kerülhet, hatalmas strucctollak, majd nagy golós bokréták, szalagok, amik az előző korszakbelieknél árnyaltabban tudnak jelölő funkciót is betölteni. Sajátos, hogy a fejrevalók és díszüknek méretei fordított arányban állnak egymással: amikor újra nagyobbak lettek a fejrevalók, kisebbé váltak a hozzájuk való járulékok. A lábbelik közül a nyári munkákhoz használt fedeles bocskort és a fatalpú papucsot a korszak vége felé szorítja ki a bőrpapucs. A csizma magasabb sarkú, tetejét gombkötő-horgolta rózsa díszíti, kérgén a XIX. század végén színes géptűzést alkalmaztak. Sarkantyút már csak gatyás táncos öltözékhez tesznek fel, de egyre kevesebben. Női viselet^Az első korszakból ismert öltözéktípusok, az ingvállas és ujjasos viselet hasonló szereppel, de többféle változattal gazdagodva éltek tovább. A felsőrészes pendely kimegy a divatból, helyette a legalsó, a testre kerülő darab az általános formájú, bevarrott ujjú hosszúing lesz. A viselet fölépítése összetettebbé vált. A teljesnek tekintett öltözék a századfordulón a következő 3 rétegből áll: 1 hosszúing vagy hosszúing-+-rövid ing; 2) felsőrészes szoknya vagy szoknya + mellényféle vagy mindkét fajta megoldás egyszerre, 3. kötény. A ruhaderék lejjebb kerülésével kiment a divatból a felsőrésszel egybevarrt fölső, ünnepi szoknya. De van egy utódja, a melleses (alsó) szoknya. Mellese hátulcsukós, pántjai hátul kereszteződnek (3. ábra. A XX. század elejéig ilyen 228