Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Horváth T.: A kapuvári népviselet
szabással különálló mellest is szoktak készíteni.) A tnelleses szoknya sajátos kapuvári alakulat, párthuzamait Burgenlandban találjuk. 16 A szoknyák hosszúak, de bővek, 6 szélből, apró ráncokkal készülnek. Az ünneplőkön 5 sorban felvarrt alsó szegélydísz van, szalaghajtogatások és bolti gyöngysújtások. A korszak elejére már megtöbbszöröződik a szoknya és a legalsó fölé karvastagságú farpárna is kerül, amit többnyire vállpánt tart. A csípő hangsúlyozását, az akkoriban országossá váló parasztviseleti törekvést célozza ez a „bokrosán" öltözködés. 17 Ez a divat anyagi áldozatokat követelt és teljesebb formájában csak a gazdagoknál" hódíthatott, i A gazdák irányítják is a divatot, őket igyekeznek utánizni a szegényebbek is^,ämennyire csak erejükből telik. A tárgyalt alapelemekhez többnyire vállkendő is járul, s így készen áll a korabeli ingvállas öltözék váza, melynek két fő fajtáját viselték. A köznapiasabb változatban a felső, rövid kézelős ing bevarrott ujja viszonylag szűk (29. ábra). A többi ruhadarab az előző korszak immár köznapivá süllyedt ünnepi kelméiből készül. Az ünnepi változatban ,,vezérdarab" a felsőként viselt bokros ing: fehér, könnyű kelméből készül, bő, fodros, mellévarrott ujjú, rövid (14. ábra). A ,.bokros inges" öltözék korábbi, egyszerűbb fajtáját szemlélhetjük a 33. ábra nőalakján. Alsó, vászon hosszúinge fölött fehér patyolat ingváll, egy parget, két fehértarka (fehér alapú, aprómintás karton) és egy kék selyem szoknya van. Felsőtestén régi szabású, piros atlaszselyem pruszlikot visel (4. ábra), aminek szokás szerint csak a háta díszített, elejét takarja a bordó, aranvirágú selemkendő. Köténye csitkés szélű, lángszünu selem. Hajában kontyfésú. Feje királszünű selemkendővel van bekötve; előbb tarkón, majd a fejtetőn megcsomózva a kendőt. (A templomban felső kendő is volt rajta, de a fényképezéshez levette.) Fülében ezüst fülbevaló. Lábán fekete csizma. A XIX. század végén a fiatalok bokros inges viselete már összetettebb (mint a 30., 34. és 38. ábrán). Legalsó ruhadarab egy (lehetőleg kivarrott ujjú) gyolcs hosszúing. Fölé csipkés hamis ujjat, tuclit húznak a if elsőkarjukra (34. ábra) és úgy a bokros inget. Alul egy vattával bélelt vastag szoknya, fölötte a farpárna, a kolbász adja meg az öltözék „bokrosságának" alapját. Fölötte egy parget szoknya, 4—ö keményített, fehér gyolcs vasalt szoknya, egy fehértarka szoknya és egy felső szoknya (korábban kázsmir, később selyem vagy bársony.) Az ing fölé pajkedlit, élőkét gombolnak, melyre a nyak körül mizli, csipkefodor van varrva (13. ábra). Elf ölé veszik a selyem vagy bársony mellest vagy purucot (régi szabású pruszlik) és a selyem keszkenyőt. Régebben nagy válikendőket viseltek, amit a mellen keresztezve hátul megkötöttek és a végeit kifektették a csípőre. A XX. században már csak kisebb méretű selyemkendőt lehetett kapni az üzletekben, ezért kialakult a páros kendő divatja. Ugyanis két kendő kell ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjék. Egyiket nyakba vetik és elöl a mellükön összehúzzák. A másikat hátul a derekukra fektetik és madzaggal körülkötik magukon. Két sarkát hagyják lógni kétoldalt, mintha egy nagy kendő elölről hátravezetett végei érnének oda.^A két kendő illeszkedését a csatos (övféle; keménypapírra dolgozott színes selyemszalag) fedi el. Ezt első gyermekük megszületéséig hosszú, hátul lelógó végekkel viselték az asszonyok. A bokros inges öltözéket kiegészíti 7—8 sor gyöngy a nyakban, ezüstlánc éremmel, fülbevaló, gyűrű, kézben tartott zsebkendő. 16 Harter i. m. 119: Burgenland északnyugati területén vannak ilyen mellesek, hátul keresztezett vállpánttal. 17 Palotay G., ízlésnyilvánulás a népi ruházatban. NÉ (1940) 187—190. 229
