Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

selyemkendő csak a fodrot láttatja az alsóból. A szokásos piros selyemkendő helyett gyász idején feketét öltenek. — A kötény korábban gyolcsféle, csipkés; majd tarka, a/század közepén többnyire lángszínű (tüzes színekben szint játszó) selyem vagy hímzett fehér gyolcs. Az ünneplő ruhán az életkorok közti különbséget is jelölik: a fiatalok) élénkebb, az idősebbek tompább színeket viselnek. -> Az ismertetett ünneplőhöz a rábaközi lányok ékszerként több sor gyöngyöt tesznek a nyakukba. Mellükre, a kendőre virágot tűznek, kezükben fehér, hímzett gyolcskendőt tartanak. A télies öltözék \abban különbözik az egyszerűbb nyáritól, hogy a felsőtestre még egy (vagy több) hosszúujjú ruhadarabot, ujjast öltenek

^ . Melegítő ruharaíbként a század elején a nők is ködmönt viseltek, amit aztán hamarosan egy posztóujjas, a rékli szorított ki. A század második felében kezdtek szoknyaanyagokból is varrni ujjast és kialakult az a kapuvári és környékbeli viseletekre jellemző polgárias vonás, hogy az ujjas a szoknyával azonos anyagból készül. — Az asszonyok esetenként a férjük ujjasát is viselték, főleg a mentét, ritkábban a dolmányt (fölvettek bundát is). Telente a nők melegítő célzattal még néhány szoknyát öltöttek a felső legdíszesebb alá a század közepe óta. A lányok hajviselete' az országszerte elterjedt hosszú,- lelógó fonat, három mezőre osztott hajiból, elöl pödréssel. Ünnepen a 'hajfonat tövébe és végére színes pántlikát kötnek.; Legtöbbször hajadonfőtt járnak. Néha áll alatt kötött, fehér, csipkés kendővel védik fejüket a hideg ellen. Az asszonyi fejviselet más.j Hajukat egyszerű kontyba)csavarják és szarufésüvel erősitik meg. Mindig van a fejükön (életkoruknak megfelelően piros vagy fekete) tarkón kötött kendő Szokás ennek két lógó végét mégegyszer megkötni a fejtetőn. első kendőt hűvösebb időben és ünnepélyesebb (nyilván templomi) alkalmakkor viselnek: fehéret, aprólékos, szabadrajzú, fehér hímzéssel. A.század végéig az öregasszonyoknak is fehér kendője volt a Rábaközben és Kapuvárott is — a régies vászonkendők utódja.

12 Lábviselet nyári hétköznap legföljebb bocskorféle. Nyári ünnepen viszont már e korszakban jellegzetes az újfajta lábbeli, a félcipő) Színes szattyánbőrből készül, aránylag magas sarkú. Orrára szalagdíszeket tesznek. Harisnyát is viselnek hozzá. Télire megmarad a régiesebb lábbeli, a csizma, ami a férfiakéhoz hasonló; sarka nem nagy. Általános jellemvonások\ A testi ruha e koriban főleg vászonból készül. A hozzá szükséges kenderfonalat házilag állítják elő. A vásznat már korszakunk eleje óta kisiparosokkal, takácsokkal szövetik meg. A háztartásokban vászonkészletek halmozódnak fel. Kisipari és gyári előállítású anyagok is elárasztják a falvakat. Ruhadarabokból is készletek gyűlnek. Élesebben elválnak az ünneplők a köznapitól.

13 A cseh és osztrák gyárakból kikerült kelméket Bécsiből szállította több; házaló és néhány megtelepült kereskedő. Ők terjesztették az olyan díszeket és járulékokat is, mint a csipke pántlika. 12 A korabeli és későbbi fejviselethez is összehasonlítás: Űjváryné Kerékgyártó A., Magyar női haj- és fejviseletek. (Bpest^ 1937.) ) 13 Hasonló felhalmozódási jelenségekről számol be Gáborján A., A kender feldolgozása és a nyert termék felhasználása a Borsod megyei Tardon. NÉ (1955) 126. 223