Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
6szor Meg nem szenyvedtettnek a' Malmok oily helyeken a hol valami Part erősítés vagy Vízi Épület vagyon, de ott sem a hol vízi Sarkantyúkhoz 15 közel lennének; továbbá pedig meg nem engedtettiik a Malmokat Part=Szőgeletekre 16 vagy álhoz közel alítani, mivel más külőmben a Hajókázás veszedelme mozdítattnék elő. 7szer A' Malmoknak egy mástól való távöl=létak a szerint határoztassanak meg, hogy egy Malom a' Másikat a' Kőzel^létel miatt forgásába ne hátráltassa, mivel közel állván egymáshoz, a Víz a' szükséges sebességgel a Malom keréktől el nem szabadulhat, sebessége teihát ímeg gyengül, mely miatt mind a két Malom Károsodna. Végtére 8szor Meg parantsoltattik a Hajós Malmok szaporodását nem tsak minden úton módon meg gátolni, hanem meg inkább a mostani számokat Másféle Malmoknak építések által fogyasztani igyekezni ;mivel a Malom a Duna vizén hanióg olly jól áll is, meg is káros az mindenkor az egészre nézve." Az utolsó fejezet olvasása után nem férhet semmi kétség ahhoz, hogy a királyi rendelet már nem elégedett meg csak azzal, hogy az új hajósmalmok létesítését hatalmi szóval meggátolja vagy megtiltsa. Ennél tovább lépett és kinyújtotta karját a régóta őrlő malmok felé is, amikor félre nem érthető szóval elrendelte ezek számának állandó és folyamatos kevesbítését is. Mit sem számított ezután már a malom tulajdonosok legteljesebb és mindenféle ütközést kerülő, a rend biztosítására irányuló törekvése. A rendelet nyíltan közölte, hogy a hajósmalmok mindenkor és minden helyen veszélyt rejtegetnek a hajózás számára, ami miatt idővel el kell tűnniük a Duna vizéről. A malomtulajdonosok és molnármesterek csakhamar tapasztalhatták, hogy a határozott hangú utasítás alapjaiban támadta meg életlehetőségeiket. Hiszen egy hajósmalom működésének beszüntetése nemcsak a tulajdonos, hanem a malomban dolgozók családjának koldusbotra juttatását is jelentette. Hogy tehát az érdekeltek pusztulásuknak elejét vegyék, kezdetét vette az önvédelmi harc, amelyik hullámzó sikerekkel vagy elbukásokkal majdnem a XIX. század utolsó három harmadán keresztül tartott a megyénk vizein elhelyezkedett hajósmalmok és a hozzájuk kapcsolódó hajósmolnár-mesterség fennmaradásáért. A hatóságok valósággal csak megtűrték vizeinken a hajósmalmokat és velük szemben körömszakadtáig védelmezték a hajózás és a vízszabályozás érdekeit. Az egyoldalúnak tűnő hatósági állásfoglalások számtalan vitának és fájó sérelemnek lettek az okozói. Ritkán történt meg, hogy a két fél vitájában nem a hajósmolnárok maradtak alul. Alig akadt egy-két megértő, talán bátornak is nevezhető hatósági szerv, vagy ügyintéző, aki panaszaikat meghallgatta, vagy súlyos sérelmeik megszüntetése ügyében támogatta őket. A hajósmalmok számának fogyasztása, vagy újabbak felállításának „minden úton, módon" történő akadályozása terén a Helytartótanács járt az élen. Rendeletei sűrűn érkeztek a megyei és városi hatóságokhoz. Az 1843. évi február hó 21-i, 6821. számú rendelete is arra figyelmeztette Győr város tanácsát, hogy a Duna múlt évi tisztítása miatt a kormányszék tudta és jóváhagyása nélkül a dunai malmok más helyre nem vihetők, újabbakat pedig a vizekre beállítani nem szabad. H5 Uo. 5. (Pest, 1870) Gátforma, kisarkalló mû, melyet a víz fonalának kiosapása ellen emelnek... 16 Uo. 5. (Pest, 1870) Azon csúcs, vagy sarok, vég, melyet a szeg kívül képez.. 154
