Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

Az elmondottakat megerősíti a gönyüi Dunán elhelyezkedett hajósmalmok gazdáinak és molnármestereinek próbálkozásai is, akik a földbirtokos Eszterházy gróffal megkötött egyezségnek csak a rájuk nézve előnyöket biztosító határozatait tartották szemük előtt. Ügy viselkedtek, mintha az urasággal kötött kétoldalú szerződésben kötelességekről nem is esett volna szó. A mindkét félre egyformán kedvezőtlen állapot megszüntetése céljából a partibirtokos gróf úriszéke az 1768. évben október hó 22-én megtartott ülésén újabb póthatározatok születése mellett megparancsolta a malmosgazdáknak és a molnármestereknek, „ . . . Hogy azon Regulák melylyek még az elmúlt 1758 dik Eszt-ben tartatott Űr Széke által néktek rendeltettek, Szentül meg tartassanak . . ."

4 A későbbi események arra mutatnak, hogy a Gönyü melletti malmok három molnárcéhbe tartozó gazdái a kívánt alázattal ezután sem alkalmazkodtak az úriszék szigorú szavú reguláihoz. Ugyanis az 1773. évben Boros István fiskális, Prusinszky Pál gesztesi tiszttartó és Kiss Imre igmáindi ispán augusztus hó 30-án megjelentek Gönyü községben. Magukhoz hívatták a hajósmolnárcéh mestereit és megvitatták a céhek között támadt ellentétek okait, majd a megbeszélés napirendjére tűzték az uraság régidőktől sérelmesnek ítélt úgynevezett reguláit is. A közösen tartott tárgyalás eredménye kedvezett a céhek tagjainak, mert sikerült néhány új pont mellett az úrdszélk több, korábbi sérelmes utasítását az uraság megbizottaival visszavonatni, semmisnek nyilváníttatni. A megbeszélés összehívásának alapos okai lehettek, mert a gróf legfőbb tisztje a közösen hozott határozatok végére, barátságosnak éppen nem nevezhető következő záradékot vezettette: ,,Ezen regulát ist valamint helyesnek, igasságosnak, és szükségesnek lenni esmérem, úgy, szinte minden Czehh eleiben hellyben hagy ván, és ratificálván mind a Gönyüi mind az Űjvárossi, és Szigethi Czéh Mestereknek büntetés alatt parancsolom, hogy mind azokat fogyatkozás nélkül meg tarcsák, és az alatta valóikkal meg tartassák, és azokhoz tellyességgel magokkal alkalmiasztatni el ne mulassák . . ,"

5 A XVIII. század első felében az állami és megyei hatóságok még nem avatkoztak be a partbirtokosok és hajóimolnárok között dúló vitákba. Egyelőre azon igyekeztek, hogy a megye vizein mindenféle szétszóródott molnármestereket a kor szokásai szerint céhekbe tömörítsék. Továbbá afölött őrködtek, hogy a himpellérek, céhen kívüliek meg ne sértsék a céhekbe tömörült mesterek érdekeit, kontárkodásukkal ne kisebbítsék a céhesmesterek jövedelmét.

6 Győr megye hajósmolnárainak életében fordulópontot jelentett a szabaddá lett Dunán megindult és a XIX. század fordulóján mindinkább élénkülő hajóforgalom. Naponta százai érkeztek a kisebb-nagyobb szállítahajóknak a városba, valamennyi mezőgazdasági terményekkel telve. Ugyanis a Nyugat felé áramló kereskedelemnek, különösen a jelentőségében messze kimagasló gabonafélék kiszállításának a Duna lett a legolcsóbb útja. Ugyanakkor szerencsés földrajzi fekvése Győr várost a nyugati exportkereskedelem legfontosabb irányító központjává avatta.

7 Megnövekedett tehát a dunai víziút fontossága és vele párhuzamban előtérbe került a veszélytelen hajózás biztosításának szükségessége is. A XVIII. század végéig az emberi vagy állati erővel vontatott kereskedelmi hajók közlekedésének akadályoktól mentes fenntartása még nem kívánt erélyes 4 XJMA Céhir. 5 Uo. 6 Czigány B., i. m. 4. (1962) 105. 7 Vörös K., Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850—1881 Arrabona 7. (1965) 471—473. 151