Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Mithay S.: Zselizi típusú leletek a Győr Pápai vámi újabb-kőkori lakótelepen

bekeretezték. A belső díszítéseknél igen gyakori a sűrű hullámvonal, ezek néha nagyok,

1 (X. t. 2.), máskor aprók (X. t. 3., 4., 6.). Fontos az egyik cserépnél látható hosszú, 'mély bevágás, amely a díszítés zselizi eredetét bizonyítja (X. t, 4.). Egy szürke színű cserép belső felületén a párhuzamosan futó hullámvonalak minden második köze pirosra festett és a külső felületen is pirosra festett dísz látható (X. t. 10.). Mindkét felületen festett díszítés van a 105. gödörből való fekete színű cserépen és a belső felületen nemcsak a piros festés, hanem, a sárga festés is megjelenik (X. t. 8.). Ugyanebből a gödörből való másik edénytöredéken kívül pirosra festett szalagok, belül pedig a hullámvonalak köze piros és sárgára festett (X. t. 9.). Egy fenéktöredéken belül hanyagul húzott vonalak között némi nyo-mo-kban még látható a pirosra festés lés az egész minta bekeretezett (X., t. 5.). Egy nagyjában téglalap alakúra törött, sötétszürke színű, szépen polírozott cserépen mindkét felületen pirosra festett vonalpárok vannak, a belső dísz bekeretezett (X. t. 7.). Szürke színű cserépen kívül pirosra festett szalagok elrendezése látható, míg a. belső felületén a pirosra festett szalagok mellett magukban álló párhuzamos vonalak is vannak és újabb piros vonalköz végén a jellegzetes zselizi mély bevágás (X. t. 11.). Egy sárga színű cserépen kívül bekarcolt a díszítés, belül pedig minden második vonalköz pirosra festett és közöttük a vonalakkal párhuzamosan egy mély bevágás található (X. t, 12.). Majd egy szürke színű cserépen, kívül pirosra festett hullámvonalak a mély bevágásokig futnak, a belső felületen pedig, egy mély bevágásig haladnak a párhuzamos vonalak és ezek egyik köze piros, a másik pedig sárgára festett (X. t. 13.). Az ásatás folyamán ia 166. gödörtől K-re 150 cm mélyen egy barna színű, agyagból formált és gondosan égetett, ovális átmetszetű idoltöredéket találtunk (X. t. 14.). A hajat néhány, párhuzamosan bekarcolt vonal jelzi és ezek közei pirosra festettek. A szemöldököt hosszúkás dudor, a szemet és szájat vízszintes bevágások érzékeltetik. Az erősen kiemelkedő orr törött. Az arcvonások mediterrán jelleget árulnak el. Az idolról a nyakán törött le a feje. A hátoldalon a függőlegesen haladó, mély vonalak közét pirosra és sárgára festették. A felület közepén fent két, lejjebb pedig három vízszintesen bevésett bevágás látszik. Az idol koponyájának hátsó oldalán jelzett vonalak valószínűen a hátrafelé fésült hajat mutatják be. Elképzelhető, hogy a vonalakat megszakító, mély bevágások a hajnak a leszorítására szolgáltatnak adatokat. A 74. gödörben egy piros színű, formátlan bauxit-darabot ástunk ki, amelynek vastartalma magas fokú. Ez a kőzet a Bakonyból való és ez volt a díszített cserepek festőanyaga. Összefoglalás Schuchhardt szerint a szalagdíszes kultúra Sziléziából hazánk felé vándorolt a Tisza forrásvidékére, a Bükk-hegységbe és majd innen nyomult a Dunántúl területére és azután D felé.

37 Ezzel a felfogással ellentétben inkább Schwantes véleménye a helyesebb, amely szerint a Duna-vidéki civilizáció idősebb Németország mindegyik újabb-kőkori csoportjánál. Ny felé volna ugyanis a természetes útvonal. A gabonafélék őshazája Előázsia, a kecske és a juh, pedig a Kaukázusból és Iránból származik.

38 Az újabb-kők orb an egy lassú Ny felé vándorlás 37 Schuchhardt C, Alteuropa, die Entwicklung seiner Kulturen und Völker. (Berlin, 1941) Abb. 91. c., 166. 38 Schwantes G., Deutschlands Urgeschichte. (Stuttgart, 1952) 133—134. 32