Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája

véleményét és mozdulatait el kell osztania munkatársai, a tiszttartó és az aratógazda közt, mert mindegyikhez másként viszonyult. Amikor bekerült a bandába, megfizette a régi aratóknak a bort, s tartotta magát az első kaszás utasításaihoz,, Akkor állt meg pihenni, kaszát fenni, vizet inni, amikor ő.

97 Otthon igyekeztek jobb, „kaszás" ételekkel ellátni, idejét úgy osztotta be, hogy hajnalban, munkakezdésre kiérjen a földekre, legyen ideje kalapálni, reggelizni, délben pihent, este hazatért, ellátta otthoni dolgait és elment a kocsmába vagy lefeküdt aludni. Az aratás befejezésekor elkísérte az aratókoszorút az urasághoz stb. s az ajándékba kapott bort elköltötte társaival.) Az újabb munkafajtákkal tehát a fiatalok e munkákra épült viszonyokat is felvették, mivel a különböző munkaszervezeti formák az emberek közötti érintkezések foglalatai, a társadalmi viszonyok lecsapódásai voltak. Szendrey Ákos Legényavatás című tanulmányában már rámutat az avatást megelőző értékeléseknek a munkával való kapcsolatára. „A próbák javarészben arra vonatkoznak — írja —-, hogy a jelölt a gazdasági munkák keretében mutassa meg erejét, ügyességét."

98 Szendrey a munkát feladatként, a munkaerő és az ismeretek mechanikus alkalmazásaként fogja fel, s nem a fiatalok tevékenységeinek szerves részeként. A fiatalok mozgáskörének, kapcsolatainak szélesedését és gazdagodását, amely éppen a munka változatos módjainaik felvételét kíséri, figyelmen kívül hagyja. Nem kíséri végig azt a folyamatot, amely a munkát próbává emelte, és a próbák változataiban kizárólag a munkamegosztás hatásait ismeri fel, motiválások nélkül. A munkához való morális jellegű viszony ezért teljesen kiesik vizsgálódásai köréből, holott a próbáknak és a próbaszerű értékeléseknek ez a legfontosabb tanulsága. A gyerekek, a serdülők (és a felnőttek) közösségi megítélésében már megtaláljuk ezt az orientációt (állandósult jelzők termetre, észbeli képességekre, szorgalomra stb. vonatkozó kifejezések, szólások).

99 Az avatást megelőző értékelésekben intézményesedett a munkához való viszony erkölcsi értéke, jelentősége, s nincs a népéletnek még egy olyan területe, amely ezt a tendenciát ennyire plasztikusan érvényre juttatná. Szendrey felfogása tovább él a későbbi feldolgozásokban is.

100 Egy lépést tesz hozzá képest P. Jámbor Márta, aki a fiatalok életének teljességét öleli fel egy faluban, és funkciók gazdagságában igyekszik megragadni az avatási rítusok lényegét. Talán leíró módja miatt kénytelen felparcellázni a fiatalok tevékenytségd körét munkára, „játékéletre", „szokásgyakorlatra",

101 ezért nem tudja e területek egymásrahatásiait, összefonódottságát feltárni, ö azonban az első, aki kiemeli, hogy nem csupán a próba, nem csupán a legények felszólítása, hanem a puhab szubjektív igényei is megjelentek az avatás előzményeiként.. Egyik adatközlője szép adatával hangsúlyozza: „Mikor a legény betöltötte a 18. évét, „mikor úgy érezte, ( )," akkor került sor a felavatásra."

102 Az avatás tehát szubjektív igény is, mert a felnőttség legalizálásának egyetlen közösségileg elismert módja: Mire a fiatalok szükségletévé vált, hogy felnőttként bánjon velük környezetük, a legények gondoskodtak felavatásukról. A felnőtteknek „kijáró" bánásmódot kizárólag az avatáson keresztül szerezhették meg, ezért szükségletükké vált maga az avatás is. 97 EA 3377 (Tárnoki László gyűjtése, Ravazd) 98 Szendrey i. m. 359. 99 Fél i. m. 93. 100 P. Jámbor i. m. — Iváncsics i. m. 101 P. Jámbor i. m. 100—101. 102 Uo. 104. 261