Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája
A szigetközi változat (II.) annyira közel áll a spontán, véleményszerű értékelésekhez, hogy csak igen körülményesen lehet megállapítani, hogy a kaszálás, kocsirakodás kritérium effektív próbát, vagy csak közhelyszerű körülményt jelent-e? A Szigetközben az intézmény esedett forma egységes, a Kisalföld nagyobb részén azonban szórt. Mivel a Szigetközben ez a fokozat a spontán, közvéleményszerű értékelésekkel együtt fordul elő (L), igen teljes képet nyújt az árnyalatok egymásbafonódásának módja arról, hogy valóban a mindennapos paraszti gyakorlat intézményesedett anélkül, hogy leplezné gyakorlati jellegét, tak a tevékenységek paraszti formáival. Nem normákat állított egy-egy magatartás mellé, hanem tevékenységeinek legfontosabb területét, a munkát. Az embernek a munkához való viszonya a népi közösségekben minden magatartás mérlegének központi kategóriája, amelyhez végső soron minden megítélés-mértékadás orientálódik. A munka a rendesen végzett földműves tevékenység, s a mérték: Az adott egyén hogyan látja el mindennapi feladatait? Az „emberi tisztesség általános mértéke" 94 tehát nem elvonatkoztatásokban, hanem, a gyakorlatban realizálódott. Ezért mérik úgy a felnőtté serdülő fiatalokat, hogy: „Tudnak-e szekeret rakni?", „Jól áll-e kezükben a kasza?" stb. Ezt támasztják alá azok az adatok is, amelyek az avatást megelőző értékelések változataiban a közösség foglalkozásának sajátosságait dokumentálják. (Halászlegényavatás, 95 a győrújvárosi kovácsok gyerekbúcsúja 90 stb.) A fiatalok avatás előtti értékelésének módjai tehát bármennyire széles skálán húzóidnak is végig, az árnyalatok tartalma egységesíti őket. A három fokozat kizárólag az értékelés módjának eltéréseiben választható el egymástól. Lényegüket — tartalmukat tekintve: egyazon közvélemény lecsapódásai. Az intézményesedésnek igen gazdag lehetőségei vannak. A kaszálás, mint nehéz paraszti munka, a munkát végző emberi teljesítményeinek mértéke lehet. Ezt a lehetőséget be is váltotta a szigetközi változatokban. Az erő, az ügyesség, az értelem síkjait azonban a zsákolás, a kocsi rakodása, a kasza kalapálása, a Duna átevezése is képesek feltárni, ezért nincs akadálya annak, hogy minősítő funkciók kibontakozásával valóságos próbákká váljanak. A paraszti munkafajták közül a kaszálás jelenik meg egységesen és általánosan a Kisalföldön az avatás kritériumaként. Ez a munkafajta tapadt tartósan a felnőtt fogalmához, mert a felnőtt ember valóságosan is legnehezebb, legfontosabb munkája. Kaszálni tudásával minősíteni a suhancot — hagyományos gyakorlat volt. A közösség ezáltal annyira kézzelfoghatóvá, konkréttá tette a fiatalok előtt a felnőtt ember funkcióit, hogy az első sikeres kaszálás után nemcsak a levágott rendet tudhatták magukénak, munkájuk eredményének, hanem önmagukat is, mert minden jel arra mutatott, hogy emberségük, a közösség megbecsülése munkájukról sugárzik rájuk vissza. A felnőtté serdülő fiatalok munkakörében megjelenő újabb munkafajták ismereteik körén túl emberi kapcsolataikat gazdagították. Nemcsak új, gépiesen elvégzendő feladatokat hoztak, haneni az emberekkel való érintkezés új lehetőségeit, az élet más oldalainak megismerését, mozgáskörük szélesedését. (Aki kaszálni tudott, bekerülhetett az aratóbandába, amely egy addig ismeretlen emberi környezet birtokába juttatta. Viszonylag rövid idő alatt leképezhette azt a hierarchiát, amely az aratógazdától a tiszttartón keresztül az uraságig épült, s amelyben kiszabott helye volt neki is. Lassan természetévé vált, hogy 94 Erdei F., Szocializmus és életszínvonal. Kritika 1. (1963) 13. 95 Szendrey Á., A magyar áldomás. Ethn., 1942. 128. 96 EA (Sönfeld József gyűjtése) — Szendrey Á., Legényavatás, Ethn. 1952. 359. 260
