Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája

A harmadik változat leplezi ezt a tendenciát. Az ember munkájának teljessége helyett fizikai erejét teszi meg mércének, elvonatkoztat a hasznos munkától, s amit így elveszít, ceremóniával, ünnepélyességgel pótolja. Az elvonatkoztatással nem tagadja meg ugyan eredetét, hanem jelképesen — / a mezőgazdasági eszközök, termények felemelése, / — utal a paraszti gyakorlattal való kapcsolatára. A három változatból a harmadik tekinthető valóságos próbának. Ebben a fiatalokkal szemben támasztott követelmények alkalmazásának módja lényegesen eltér az előzőektől. A követelmények pontosan meghatározottak, s meghatározott az alkalom, a vizsga időpontja is. A munkaeszközök felemelése vizsgafeladat, s a vizsgafeladat már nem munka, hanem módosult munka. A követelményeknek a próbában megjelenő változataival és körülményeivel a fiatalok a gyakorlatban nem találkoznak. Nem kell ekét fölemelniök két, majd egy kézzel, nem fognak malomkövet felvinni a hegyre, nem fognak bekötetlen szájú zsákot a vállukra venni azért, hogy egyszerűen a vállukra vegyék. Nem fognak pusztán azért dolgozni soha, hogy megmutassák, mire képesek. A próba mindezek ellenére sem céltalan tevékenység, hiszen a fiatalok minősítésében értelmesül. A próba módosult munka, a munka funkcióinak jelentős átrétegeződése azért, hogy a munkát végző egyén emberi értékeinek mércéje lehessen. A második változatot próba-fogalmunkhoz mérve nehéz elhelyezni, s terminussal is megjelölni a vázolt rendszerben. A suhancok értékelésének ez a módja meglehetősen elterjedt a Kisalföldön. A Szigetközben pontosan rögzítődött és hagyományossá vált. A legények a községi réten minden évben maguk közé vették kaszálni a puhabokat, s a századfordulóig nem avattak legénnyé olyat, aki nem kaszált együtt velük. Lebenyben a tízröndös kaszálása nem hagyományos legény-suhanc munka már, hanem minden gazda rendes évi feladata. A legények a suhanc munkáját ellenőrizték is, 'meg nem is. A gazdák egyidőben láttak a dologhoz, s ha bírta a kaszát, magukkal vitték suhanc fiúkat is. A munkák befejezése után a legények véleményezték teljesítményét, s ha megfelelőnek tartották, az első adódó alikalomimial felavatták. Győrzámolyiban a Paprét

91 volt olyan hosszú, hogy naponta csak kétszer lehetett kivágni rajta. Amelyik suhancnak sikerült, felavatták. Petőházán, Peresztegen elég volt, ha az avatást megelőző nyáron learatott.

92 Az adatokat szaporítani lehetne, de már a lébényi változattal átléptük az első fokozat határát. Az értékelésnek ebben a fokozatában a rendesen végzett, mindennapi munkájuk alapján minősítette a fiatalokat a közösség. A második fokozatban rögzítődött a minősítés módja, A munkába beépült az olyan munka, amely értékalkotó és hétköznapi ugyan, de a minősítés intézményesedett formája is. Gazdagodott a ceremóniával, anélkül, hogy teljes egészében ceremóniává, próbává vált volna. A nagyfödémesihez (III.) hasonló próbákat a Kisalföldön nem találtunk. Vannak ugyan adatok arra, hogy a legények fogadásból egyszerre két zsákot emeltek fel, vagy vékában állva egy helyből vették a vállukra,

93 ezeknek az erőpróbáknak azonban nincs szerves kapcsolatuk az avatással. A fiatalok emberi értékeinek mérlegét a közösség már az avatást megelőző nevelési periódusban megvonta. Értékelésének módjai mindig kapcsolatban állot91 s. gy., XJM—NA 92 Iváncsics i. m 270. 93 s. gy., XJM—NA 17* 259