Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája
A hagyományos játékok adta lehetőségeket a gyerekek a spontán tanulásban kamatoztathatják. A játékok fajtáinak a két nemre való lebontása pontosan tükrözi, hogy mit kell a leánygyereknek és a fiúgyereknek játszani, s lényegében előlegeződik bennük leendő hivatásuk is. A lebontásban benne rejlenek a közösségnek a két nem viszonyáról alkotott elképzelései, s többé-kevésbé megfogalmazódik a lehetőségeknek az a távlata is ; amelyet a játékba feledkező parasztgyerek felnőtt korában elérhet. A serdülőkre vonatkozó tiltásokban helyzetük problematikusságán kívül feloldásának konkrét módozatai is megnyilvánulnak. A suhanc tehát tudja, hogy mikor hogyan kell viselkednie a lányokkal, tisztában van azzal, hogy kapcsolatait nem legalizálhatja, de vannak olyan lehetőségek, amelyek biztosítják, hogy megismerje a szerelmi kapcsolatok legalizálásának módjait stb. A szokásokban a fiatalok életkorukhoz inért kultúrát kaptak, s ezzel párhuzamosan —éppen e kultúra elsajátítása során — azt is megismerik, hogy milyen keretek között használhatják fel a kapott ismereteket. Az ismeretek asszimilálásában benne rejlik alkalmazhatóságuk közösségi rendje is. Az ismeretekkel együtt olyan rendszert kapnak, amelynek az a sajátossága, hogy magatartásukká válik, mert tevékenységeik értelmes része volt. Az erkölcsi töltésű szokások norma-jellege éppen ezáltal tűnik el. Felolvad az egyének magatartásában, s ahogy korábban tevékenységük közben asszimilálódott, úgy határozza meg most tevékenységeik között való eligazodásuk módjait, kapcsolataikban való eljárásukat. E kapcsolatok rendszerének a paraszti tevékenységek változatos formáival való összefonódottságaiból következik, hogy a kapcsolatok rendszere nem öltötte még a normák rendszerének jellegét, sa népi „erkölcs" nem normarendszer, nem erkölcs. Nem, vált ki a munka, az emberek közötti kapcsolatok, a közösség életviszonyainak szerves együtteséből, nem absztrahálódott, nem került szembe a paraszti élet mindennapos gyakorlatával, hanem „maga is" gyakorlat volt. Nem öltötte a valóságos folyamatoktól idegen, kényszerű parancsok, tiltások, erkölcsi kódexek jellegét, nem hullott elemeire. A fiatalok életére épült szokások különös viselkedését így értjük meg: Hagyományosak, eltárgyiasultak, objektivitásuk van, s közben a közösség mindennapos gyakorlatát képezik, mint annak saját tevékenységei. E tulajdonságaiknál fogva viselkednek úgy a szokások, mint általában az intézmények, s e tulajdonságaiknál fogva teljesedhet ki bennük a közösség életmódszervező funkciója. Az alábbiakban ezt a problémát elemezzük a felnőttéavatás rítusaiban. Az egyén és közösség viszonya a népi kultúrában tehát nemcsak általánosan a mindennapi kapcsolatok rendszerében, hanem különös módon az intézmények rendszerében valósul meg úgy, hogy az intézmények rendszere felolvad a mindennapi kapcsolatok rendszerében. II. Felnőttéavatás \a Kisalföldön \ A felwőttéavatás rítusai a, fiatalok életének abban a periódusában jelentkeztek, amikor lezárult ismereteik elsajátításának folyamata és emberi kiteljesedésük elérte a közösség 'által hallgatólagosan megkívánt szintet. E meggondolások alapján fejezi ki a felnőttéavatás terminus — amelyet kifejezetten ebben az 255
