Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája
gyerekekben igen korán tudatosítja, hogy nem lányok, hanem férfiak, lányos játékot játszani férfihoz méltatlan dolog, stb. A nemek viszonya ebben a rendszerben tárul fel. Patriarchális lényegén túl van egy másik lényege is: közösségi. Hagyományos, készen kapott szokásokból áll, amelyek a közösség mindennapos gyakorlatában élnek. Funkciója szerint igen hatékony, különösen akkor, amikor a két nembeliek közeledését segíti elő. (Rendkívül megkönnyíti X legény dolgát, hogy nem kell körülményesen utána járnia a lánynak, nem kell alkalomadtán nehezen oldódó nyelvvel vallomást tennie, hanem mint a faluban minden más legény, beköszön járóeste a lányos ház ablakán a közismert formulával, és a bentiek válaszából — amit a faluban mindenki csak egyféleképpen érthet — megtudja, mire számíthat. Járó napokon ezután rendszeresen eljár hozzájuk; a szülők és a lány viselkedéséből lassan egészen áttekinthetővé válnak esélyei, tervezhet, családalapításra gondolhat, hiszen az udvarlás kezdetétől a lakodalom végéig csupán a szokások szerint kell viselkednie, azok már viszik magukkal. 54 ) A szokásoknak objektivitásuk van: X legény módján mindenki más élhet velük. Közelebbről ez annyit jelent, hogy mindenkinek a szokások szerint kell élni. Gyermekkoruktól kezdve ezt tartják természetesnek, — az objektív hagyomány szubjektív gyakorlattá válik — a fiatalok saját tevékenységeként tudatosul. Objektivitásukban képletté merevednek a kapcsolatteremtés módjai. Kérdés 1 : Képletté merevednek-e maguk a kapcsolatok is? Az ideális kapcsolat X legény esete. Egyéni gátlásait feloldották a szokások, konfliktusok nélkül sikeresen udvarolt. A szokások oldaláról nézve tehát harmonikus — majdnem idillikus — a kép. Az adott szerelmi kapcsolat azonban nem feltétlenül ennyire harmonikus,. A szülők eltiltják a lányt a legénytől, a lánynak sem tetszik a legény, a legény otthagyja a lányt, érdekházasságot kötnek stb. Funkciójuk szerint tehát ezek a szokások megkönnyítik a fiatalok közötti kapcsolatok kiépítését, de nem képesek feloldani azokat a konfliktusokat, amelyek a fiatalok társadalmi pozícióinak, egyéni szimpátiarendszereinek ellentétessége miatt e kapcsolatok megvalósulását megakadályozzák. Szavatolják az udvarlás módjának időtállóságát, hatékonyságát, de nem szavatolják a fiatalok boldogságát. Ez a hagyomány nemzedékek gyakorlatává vált, s ezáltal bebizonyította életképességét. A valóság mégis gazdagabbnak bizonyult saját kereteinél. A serdülők problematikus helyzetében is így történt. Az életükre épült szokások jelentékenyen hozzájárultak gondjaik kiküszöböléséhez, de teljesen azokat felszámolni nem tudták. A valóság gazdagabbnak bizonyult kereteinél, a valóság nem tartotta be saját „normáit". Már ennyiből is látható, hogy e szokások és a valóság kapcsolata mennyire különös, holott csak annyit tudunk róluk, hogy — mint általában a szokásokkal — mindenki élhet velük és hagyományosak. 3. Szokás — erkölcs — intézmény „A parasztélet rendjét, ahogy Luby Margit találóan elnevezte — írja Ortutay Gyula — a régibb paraszti kultúrában szintén szigorú s a közösség előítéletével védett hagyományos formák, előírások határozták meg. (....) Hasonlították már 54 Uo., 24. 253
