Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája

A szülők jobban szerették, ha fiúk született, s nem kellett hozzá hosszú idő, míga fiatalokban elmélyült saját közösségi pozícióik tudata.

47 A fiúgyerekek megvetették a lányokkal együtt játszó „lányos gyerëk"-et,

i& az iskola pedig tovább fokozta a két nem, közötti távolságot azzal, hogy külön padsorba ültette őket, s a vallásos neveléssel beléjük verte a két nem közötti kapcsolatok keresztény etikáját.

49 A tendencia a két nem közötti szakadékok elmélyülésére mutat, hiszen ha gyermekkorban már megjelennek az elkülönítés sémái, serdülőkorban komoly veszélyei lehetnek elmaradásuknak. A sémák gyerekkori jelentkezése azonban csak azokra az alapszituációkra terjed ki, amelyeket az előzőekben felsoroltunk; - a játékra és az iskolára. A két nem között, e két tevékenység gyakorlásának időszakában, nincsenek feszültségi zónák. A nemek hivatását mégis igen korán felismerik, s 8—9 éves korukra véleményük előítéletszerűen jelentkezik. Rendkívül tanulságos az előítéletek képződésének útja. 8 éves gyerekek már csúfolják egymást, s majd mindenkinek megvan a maga „szereteje". Ebben a korban a fiú-leány baráti kapcsolat nagyon ritka, a szeretőállítás ellen a fiúk és a lányok igen élénken tiltakoznak. A szülők közhelyszerűen összeboronálnak gyerekeket, nagyon gyakoriak az ilyen mondások, hogy „Hozzád adom a lányom", „Te leszel nálunk a gazda", stb.

50 Nem nehéz meglátni,, hogy itt valóban a nemek felnőtt kapcsolatainak visszavetítéséről van szó, amelyben a „felnőtt" közvélemény játszik döntő szerepet. A külön padsorba ültetés,. a „lányos gyerek" lenézése, a szeretőpárok játékos kijelölése — mind arra mutat,, hogy „elkülönítik" a két nemet. A halott kisfiút, kislányt legények illetve lányok viszik a sírhoz, a szabad táncokon leánygyereket és fiúgyerekeket állítanak párba.

51 A szaporodó adatok tehát mindinkább kiemelik a közösségeknek a nemek „elkülönítésére" irányuló szándékát. A két nem közötti viszony kibontakozásának irányát az „elkülönülésben", az elkülönítésben megjelölni — az adatok ilyen értelmű tanulságai ellenére is — szakirodalmi tévedés.

52 A serdülőkortól jelentkező, s a gyermekkorba viszszavetített viszony tartalma és tendenciája a — kapcsolatteremtés. A népi közösségek valóban lehetetlenné teszik, hogy vegyes legény- és leány csoportok, véletlenszerű kapcsolatok alakuljanak ki a fiatalok között, de a spontaneitás kizárásának módja a szabályozás, helyesebben egy olyan közösségi gyakorlat kialakulása, amely kizárólag a közösségben elfogadott, hagyományos érintkezési módok felhasználását engedélyezi a fiataloknak.

53 Az esetlegességet kiküszöbölő rendszer specifikuma nem lehet az „elkülönülés", hiszen a különféle szokások által nem a nernek elkülönítése, hanem viszonyuk szabályozása történik. A rendszer lényege szerint patriarchális: sajátossága, hogy a férfi és nő emberi értéke, nem a férfiak és nők csoportjai között von éles határt. A kezdeményező szerep a férfiaknak jut, a nők mozgása korlátozott. Szerepük a kapcsolatok kiépítésében kimerül egy meglehetősen aktív várakozásban. Erre a pozícióra készíti fel őket á közösség gyermekkoruktól kezdve, míg a fiú47 s. gy., XJM—NA 48 Uo. 49 P. Jámbor i. m. 100. 50 s. gy., XJM—NA 51 Uo. 52 P. Jámbor i. m. 100.: „a kisgyerekekre nem érvényes a későbbiekben igen határozottan érvényesülő nemek és korcsoportok szerinti elkülönülés." (kiemelés tőlem! — N. I.) 53 Ortutay Gy., A szerelem Ajak-on a házaséletig. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára, IV. o. közi. (1935) 24. 252