Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája
Hasonlóképpen ragaszkodik a 14. évhez is, holott változást csak a 6. osztály elvégzése hozott a fiatalok életében. A 12. és 14. év közhelyszerű határnak állítása, a korcsoport alsó határának megállapítása csak addig okoz gondot, míg feltételezzük, hogy feltétlenül lennie kellett egy hagyományos határnak. A fiatalok életében a 9—10. év jelentette a paraszti tevékenység aktív felvételét, a munkába való beállást, a felhasználást és felhasználhatóságot. A 9—10 éves fiatal azonban még gyerek mindaddig, míg el nem végzi az iskolát. 12 éves korában „kimarad" és dolgozni kezd; munkaköre keveset tágul, viszont munkájának értéke, tapasztalatainak sokasága elmélyül. A fordulat valahol ott kezdődik a 10. év körül. Még bonyolultabb lesz a kép, ha vázlatosan áttekintjük a suhanc — süldő lány — korcsoport alsó és felső határának változásait az, utóbbi 70—90 évben a parasztság rétegeződése szerint. A fordulat csomópont jellege akkor is feloldódik, ha felmérjük, hogy a fiatalok munkába állításának lehetőségei egyenként 1—2 éves eltolódásokat okozhatnak fizikai fejlettségük elmaradottsága miatt. Az iskolából való kimaradás tömegessé tehette a fiatalok kereső jellegű munkába állítását, de segítő családtagként már korábban — tömegesen — végeztek olyan munkát, amelyet — főleg a gazdacsaládoknál — nagyon nehéz elválasztani, és a két kategóriába besorolni. A korcsoportok alsó és felső korhatárainak történeti változása a parasztság rétegeződése szerint — igen fontos szociológiai dokumentum. Egyoldalú képet kapunk mégis, ha kizárólag a határokat járjuk körül, mert a korcsoport kérdése elsősorban nem az életkor merev rögzítettsége, hanem a korcsoportba tartozók tevékenységi formáinak, emberi kapcsolatainak közösségi meghatározása azoknak a sajátosságoknak jegyében, amelyek egy-egy életkort fejlődésének fázisaiban jellemeznek. A határok eltolódásai éppen ezáltal nyernek alapot: A közösség a gyerekre, a suhancra vonatkozó meghatározásait saját, megváltozott életviszonyai szerint kénytelen alkalmazni egy-egy generációra, ha azok tagjai felvették már a korcsoportra jellemző tulajdonságokat. A gyerek és a suhanc fogalma minden közösségben ismert, illetve — ahogy mondottuk —• meghatározott. Bizonyos magatartásbeli előírások rendszere, hagyományos magatartásforma, kényszer nélküli kötelesség — közelebbről eleven gyakorlat. Az egy-egy generációba tartozók emberi kapcsolatainak közösségi meghatározása maga a korcsoport. E meghatározások emelik a korcsoport szintjére az életkorok születési sorrendben egymás alá rendelt rétegeit, természetes felzárkózásuk mechanizmusát a társadalmi — közösségi kapcsolatok mechanizmusában oldják fel. E kapcsolatok mechanizmusa, rendszere nem leplezi ugyan az életkorok természetes rétegeződését, de a lényeges szférából kiiktatja őket és a helyükbe lép, A korcsoportok kialakulásának lehetősége csupán a közösség életkorok szerinti rétegeződése, alapja és törvénye a közösség belső szervezettsége, a meghatározásokban kifejeződő aktivitása, amennyiben a meghatározások rendszere maga az életkorokat korcsoporttá szervező kultúra. Érdemes megfigyelni, hogy amikor a suhancokat jellemzik a parasztemberek, csupán annyit tudnak mondani róluk, hogy nem járhattak kocsmába, legálisan nem udvarolhattak a lányoknak, nem dohányozhattak. 25 A suhanc fogalmát olyan tiltásokkal írják körül, amelyek nemcsak a suhancokra, hanem a gyerekekre is alkalmazhatók. A tiltások jellegéről alább még szólunk, itt azt kell kiemelnünk, hogy különös módon ez a három szabály tölt ki egy rendkívül gaz25 A legényavatásokat ismertető valamennyi elemzés, — ezekkel alább részletesen foglalkozunk —, ezeket a tiltásokat emeli ki, s az adatközlők maguk is ezeket hangsúlyozzák — rákérdezések nélkül. 248
