Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája
9—10 éves gyerek az állatok őrzésén kívül igényesebb mezei munkákat is elvégzett már. Répát egyelt, fejelt, kukoricát stb. kapált, krumplit szedett, szénát gyűjtött, aratáskor kötelet teregetett, kötelet csinált, otthon az állatokat gondozta, takarmányt készített, trágyát hordott, fát vágott. A leánygyerekre rábízz ták a testvérét, néha az ételkészítést is, kapálni, szénát gyűjteni vitték a határba. 20 A suhanc (serdülő) munkaköre alig terjed túl a gyerekén, a süldőlány alig lát el több feladatot, mint a lánygyerekek 9—10 éves korukban. A gyereknek azonban — optimális körülmények esetén — meg kell osztania idejét az iskola és paraszti munka között, míg a suhanc az; iskolai kötöttségektől megszabadulva teljes idejét — energiáját — a paraszti munkában tölti el. A tanulás játék és a játék tanulás jellege a tanulás értékalkotó munka jellegét ölti, a szülői utasítások, amelyek továbbra is a korcsoport természetes tevékenységeként tudatosulnak, a kötelességek rendszereként állnak a fiatalok előtt. Erre a korra megközelítőleg kialakul a hivatástudatuk, helyesebben: természetükké válik, hogy a paraszti munkán kívül más hivatásuk nem lehet. 21 Az iskola, amely hagyományok nélkül épült a gyerekek életébe, a suhanckorban különösebb szerepet nem, illetve addig nem játszott, míg a múlt század második felében kötelezővé nem tették az ismétlő iskolákat., Több adatközlő és adatközlés a suhanckor alsó határát az ismétlő iskola elvégzésénél vonja meg. Az oktatásnak ez a hézagpótló és formális intézménye igen változatos módon terjedt el a Kisalföldön. Általában hetenként egyszer foglalta le a fiatalokat; felekezeti iskolákban vasárnap, államiakban szombaton vagy vasárnap, több faluban pedig hetenként kétszer. A parasztoknak az iskola hatosztályos formájához való viszonya, s e viszony problematikussága. itt sokkal kifejezettebb. Az ismétlő iskolát a gyerekek szándékosan kerülték, a szülők tudatosan szabotálták. Féltették tőle a gyerek idejét, a gyerek pedig a saját szabadidejének megcsorbulását. Jellemző egy 1858-ban zajló darnózseli büntetőper, amely éppen a vasárnapi iskola szabotálása miatt robbant ki. A vádlott — vallomása szerint — azért nem küldte unokáját iskolába, mert „már úgyis .annyit tud", és feleslegesnek tartotta az iskola által nyújtott ismereteket, rossznak a tanító és a pap munkáját. 22 Az ismétlő iskola alig játszott szerepet a fiatalok ismereteinek gazdagításában, és munkaidejük felosztásában. A tanítás idejének meghatározása falvanként a lakosság munkaidejének zavartalanul hagyásával történt. Több adat bizonyítja, hogy az uradalmakból nem engedték el a kisbérest iskolába, a gazdák nemcsak az ismétlő, hanem a 6 osztályos iskolába sem, küldték gyerekeiket munkaidőben. 23 Egyébként is, az említett büntetőper 17 éves suhanc miatt zajlott, mert ismétlő iskolába suhancok és gyerekek vegyesen jártak. (A hatosztályos iskolába is!) A tények amellett, hogy új oldalról világítják meg az iskola szerepét a fiatalok életében, arra is figyelmeztetnek, hogy a korcsoportok határainak megállapítása az iskolához képest — közhelyszerű! A rákérdezések során kiderül, hogy igen változatos az az időpont, amelytől kezdve valakit suhancnak tekintett a közvélemény. A közvélemény mégis ragaszkodott a 12 évnél záruló határhoz, noha saját ragaszkodását cáfolta azzal, hogy a suhancot nem az iskola, hanem a paraszti magatartási formák szemszögéből ítélte meg. 24 20 Uo. — P. Jámbor i: m. 100—102. — s. gy., XJM—NA 21 Katona i. m. 686, 22 Mosonmagyaróvár, Állami Levéltár. Büntetőperek, 645—665. 648. 23 s. gy., XJM—NA 24 Vö. A munkához való viszony tartalma. A próbák c. fejezetben elmondottakkal! 247
