Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája

munka egyes oldalait felölelő játékok ugyanazt az élményt nyújtják, mint a szintén hagyományossá vált, esztétikai örömöt, emberi kielégülést nyújtó játékok, a nevelés eredményei konfliktusok nélkül szívódhatnak fel, s rögzítődhetnek.

7 A murikát játékszerűen tanulják meg, így nem válik el egymástól a tanulás kényszer és a játék szórakozás jellege. A játéknak komoly gyakorlati funkciója van a paraszti munka megismerésében és a paraszti életmódra való felkészítésben anélkül, hogy a hagyományos, játékban történő nevelés a tanulás kényszer jeli egét öltene. A munka — játék, a játék —• munka, s a két világ összeférhetetlenségének gondolata fel sem merült a gyerekek tudatában. A közösség ismeretei szokás-szerű

8 spontaneitással, magától értetődő közvetlenséggel kerültek birtokukba. Az adatközlők ritkán hivatkoznak iskolás élményeikre, akkor is kiemelik, hogy iskolába járás helyett szívesebben maradtak otthon, s végeztek korukhoz képest nehéz paraszti munkát. A tanulás kötelességének maguktól való idegenségét először az iskolában ismerték meg. Fontos dokumentum, hogy a paraszti életmódot előrevetítő szokások mélyen a gyermekkor kezdetén megjelentek, az iskolát azonban nem előlegezte a fiataloknak a népi kultúra. Egyik napról a másikra kellett, kellett volna elfogadni az új környezet kötöttségeit, s ez nem történhetett konfliktusok nélkül." Nem ,is csodálkozhatunk — írja Ortutay Gyula —l hogy az a társadalmi rendszer, amely a parasztság megkötésének teljes és zárt szerkezetét építette ki, a parasztság iskolázását egyáltalán nem tartotta szükséges állami feladatnak, inkább fölös tehernek, s a középkori egyházi felfogás (s ez a felfogás tovább él, századunkig) is csak annyiban tartotta feladatának a nevelést, hogy az engedelmességre kondicionáló eszköze legyen."

9 Az iskolai nevelés és a nevelés népi megvalósulása tragikusan távol állottak egymástól, s ezt nem csupán a fiatalok, hanem általánosan a paraszti közvélemény magatartásából érthetjük meg. A nevelés népi módszerei és tartalma családban és családon kívül ugyanazon az úton indították el a fiatalokat. A fórumok látszólagos különbsége a nevelés minőségére nem hatott. Az iskolák szerepét —• bármennyire csekély jelentőséggel is — mérni lehet a parasztfiatalok — és felnőttek — tudásán, a családi nevelés és családon kívüli nevelés hatásait azonban — egymástól függetlenül, egymással szembeállítva — hiábavaló kísérlet lenne. Együtt alakították ki a gyerekek tulajdonságait, ismereteit, s hogy az innen kapott impulzusok határozták meg alapvonásaikat — nem véletlen. A szokások által — itt a gyerekek játékaira utalunk — történő nevelés a népi kultúrában hagyománnyá vált. •Hagyoniánnyá vált ugyan az iskolában szerzett ismeretek közül is jóriéhány,

10 de maga az iskola nem vált hagyománnyá. Azzal a kérdéssel nem foglalkozunk itt, hogy miért alakult így az iskolai és iskolán kívüli nevelés viszonya,

11 a továbbiak miatt mégis fontosnak tartjuk hangsúlyozni: Az iskolai nevelés lehetőségeinek megvalósulására a paraszti életmód nem biztosíthatott teret, ezért tűnt a köztudatban hiábavalónak mindaz, amit az iskola adott. A népi — közösségi nevelés gerincét a paraszti munka fogásainak és a közösség tagjai közötti kapcsolatok szabályainak elsajátíttatása ké7 Uo. 8 Vö. a Szokás — erkölcs — intézmény — fejezetben írottakkal! 9 Ortutay Gy., Az iskolai nevelés szerepe parasztságunk kultúrájában. Ethn (1962) 497—511, és különösen: 501—502. 10 Magyarság Néprajza (3. kiad.) III. 307—310. és IV. 146—147. 11 Ortutay i. m. 497—511. 245