Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája

A külső és belső funkciók egyensúlyának felborulásával járó konfliktusokat nyilván nem nehézségek nélkül oldották meg a félkarúvá vált népi közösségek, a folyamat azonban lezajlott. A jobbágyi osztályhelyzet általános társadalmi meghatározottságai a közösség különös meghatározásaivá váltak, a perspektívák társadalmi meghatározottságai pedig az igények közösségi meghatározásaiban csapódtak le. A feudális társadalmi viszonyok között újraszerveződő népi közösségek ezért tagjaiknak — a fiataloknak is — egy perspektívátlan, szűk extenzivitású, társadalmilag megvetett életmód korlátlan újrakiélését biztosíthatták csak. A kérdés, lényege: Hogyan gazdálkodtak lehetőségeikkel ezen a szigorúan körülhatárolt, szűk területen? III. A jobbágyi osztályhelyzet társadalmi meghatározottságai a fiatal generációk előtt álló lehetőségeket vonták meg, míg a velük szemben támasztott követelményekben valósult meg az idősebb nemzedékekhez való viszonyuk, jövendő feladataik, egymás közötti kapcsolataik közösségi meghatározása. A fiatalok élete tehát a maga kettős meghatározottságában zajlott. Látszólag zavart okozunk e fogalom használatával, mert azt mondottuk, hogy a perspektívák társadalmi meghatározottságai az igények közösségi meghatározásában csapódtak le — s így egyetlen folyamatról lenne szó. A lényeget tekintve azonban a perspektívák társadalmi meghatározottsága feudális viszonj'ok között egyet jelent a jobbágy életmód, a jobbágyfiatalok életének perspektívátlanságával, szegénységével, míg az igények közösségi meghatározása azt a gazdag kultúrát jelenti, amely a fiatalok életének tartalmát adta, amelyben a közösség a perspektívák társadalmi korlátozottságával járó külső szegénységet belső gazdagságra váltotta át. A népi közösségek különös meghatározásai így a jobbágy osztályhelyzet általános meghatározottságaival ellentétes funkciójú kultúrát hoztak létre. A fiatalok életét ez a kultúra tartalmasította, ennek igényei (normái) alakították ki magatartásukat, emberi gazdagságukat vagy szegénységüket, e meghatározások (normák) realizálódtak kapcsolataikban, mindennapi tevékenységükben. IV. A népi közösségek jellege, a közösségivé szerveződött népi kultúra, valamint ezek társadalmi meghatározottságai és különös meghatározásai — alapvető kérdések még egy olyan sajátos és viszonylag szűk területen is a népéletnek, mint a felnőttéavatás rítusai. A szokáscsoport a fiatalok életének egy fontos csomópontján jelentkezett. Lezárult a nevelési periódus, a fiatalok elsajátították a közösség kultúrájának lényeges elemeit, megszereztek bizonyos, képességeket, hogy ezután ezek kibontakoztatása legyen a feladatuk. Módunkban áll tehát e szokások elemzésével tanulmányozni a közösségek szerkezetét, melyek igényei a fiatalok számára fontos követelményeket rögzítettek, azt a (norma) rendszert és folyamatot, melyben a közösség meghatározásai a fiatalok magatartásába beépültek, s konkretizálni tudjuk a perspektívák társadalmi rendszerét is, hiszen ezek világítják meg előttünk nemcsak a közösség erkölcsi értékrendjének, de sajátos viselkedésének törvényszerűségeit is. A közösség és egyén viszonyának megvalósulása, a felnőttéavatás rítusainak funkciója és tartalma kérdései ebben a gondolatkörben érdekelnek bennünket, s kísérleti jellegű elemzésünk gerincét a fenti vázlat előlegezi. A munka a Kisalföldön gyűjtött adatokra támaszkodik elsősorban, ezért jogosan támadhat kétely: Lehetséges-e ilyen átfogó problémákat táji egység keretein belül tárgyalni? A táji jellegből eredő sajátosságokat a dolgozat nem kerüli meg, de nem is ezekre helyezi a hangsúlyt. A felnőttéavatás rítusainak megjelenése ezen a vidé242