Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Timaffy L.: Adatok a győri szíjgyártó és nyerges mesterek történetéhez
A fegyelmi vétségeket komolyan vették. Egy-két példa ezt szépen megvilágítja. Egy eset 1727-ből: „Sziartó András rutt hírnév,, paráznaság miatt házastársával ediütt nem lakhatván, az ceeh bötsületes nemes mesterei közül el futamodott. Ezen állapotánál fogva őt, mint az ceeh jó nevére nem méltót, az bötsületes Mesterek magok közül és az gyűri ceeh jogaibul kizárni határoztak. Nemzetes 48 Sziartó Ádám akkori Czeh-Mester, Horváth Chessar Mihál Al-Czeh Mester, Nemzetes Horváth Sziartó János Atya Mester jelenlétiben". 49 —• Egy másik eset a század végéről: „Az ceeh gyűlés megh rója Németh István ceehbeli társunkat, ki minden heles ok nélkül tsupán zabolátlan indulatoskodásbul az egész ceehet hunczfutalni, gazulni, ebbéli motskolódásait Isten káromlással tetézni nem átallván, az ceeh házánál hosszan folytatta, úton, útfélen Kortsmában, sőtt komáromi mesterek előtt is mívelni vakmerősködött, — botsánat kérésre és két pőngő forint büntetésbe elmarasztalja." 50 A céhmester ügyelt a céhen kívüli kontárokra, vagy himpellérekre, hogy a városban ne dolgozhassanak és ne rotnsák készítményeikkel a céhbeli mesterek jó hírét, illetőleg keresetét. Ha rajtakapott egy kontárt, műveit elkobozták a céh javára. A céhládát is ő őrizte az iratokkal együtt. A szépen díszített láda két kulcscsal nyílt. Az egyik a céhmesternél volt, a másik egy fiatal, „kulcsos" mesternél és csak együttesen tudták kinyitni. Céhmester csak nős ember lehetett. Megválasztásakor és lelépésekor is „céhlakomát" fizetett a mestereknek. Nagyobb vegyes céhekben, mint a győri ,,szíjjártó, nyeregjártó és csiszár céh"-ben is külön választottak egy fő céhmestert, egy ,alcéhmestert és a funkciókat egymás közt imegosztották. A fő céhmestert itt „öreg" céhmesternek is nevezték, az öreg szó régi tekintélyt jelentő értelmezésével, ahogy ezen a vidéken Öreg-Dunát, öreg-pásztort, öreg-legényt mondanak, s a nemzetségfőt még a temetőben is „öreg" jelzővel illetik a síremlékeken. 51 Az alcéhmester mindenben az „öreg" helyettese volt. Utánuk következett rangban az Atya-mester, aki a legények felett atyáskodott. Minden hónapban egyszer házához hívta ugyancsak behívótáblával a legényeket. Az új legényeket bemutatta, a szabályokat ismertette, a legények kasszáját kezelte. Volt még két bejáró-mester, két mívlátó-mester és két szolgáló-, vagy ifjú-mester és választottak még egy, fentebb már említett kulcsos-mestert is, meg egy nótáriust, aki a céh adminisztrációját intézte. A bejáró mesterek végezték a legények helybeállítását. A mívlátók pedig a munka minőségét ellenőrizték. A szolgáló-mestereket küldte el a céhmester az ügyesbajos dolgokban, ők gyújtották meg az oltár gyertyáit is ünnepnapokon, a lakomákon felszolgáltak s a bortól elázottakat hazaszállították. Az ő dolguk volt a beteg mestereket ápolni, temetéseken a koporsót vinni, sírt ásni stb. Nagy gondot fordítottak a céhben a szociális gondoskodásra. A beteg, vagy munkaképtelen mestereket ápolták a céh pénztárából segélyezték. A rászorulóknak kölcsönöket, segélyeket adtak. Az özvegyeket meghagyták a mesterségben és ügyes, jó legényeket osztottak hozzájuk, míg újból férjhez nem mentek. 48 Győrött voltak nemesi származású mesterek is, őket illette meg a „nemzetes" megszólítás. 49 XJMA 53.12.6. 50 Uo. 51 Timaffy L., Nagy családi hagyományok a Szigetköz népi temetkezésében Arrabona 2 (1960) 167. 11 Arrabona 161
