Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Timaffy L.: Adatok a győri szíjgyártó és nyerges mesterek történetéhez

A tisztséget nem viselő, céhbeli mestereket koruk szerint rangsorolták. Voltak „öreg", „középrenidbeli" és „ifjú" mesterek. Gyűléseken, lakomákon ilyen sorrendben ültek. A negyedévi gyűlésekre el kellett menniök. Ugyancsak a négy kántorbőjti napon templomba mentek legényestül mert ekkor mondatott misét a céh elhunyt tagjaiért. „Sokadalmakkor", vagy „sátoros ünnepeken" szintén kötelező volt a misehallgatás, a prosecciókra pedig céhzászló alatt vonultak ki. A hiányzókat minden esetben megbírságolták. A céhzászlót a templomban tartották.

52 Legnagyobb arányú kivonulásuk az úrnapi körmenet volt. Utána rendkívüli közgyűlést tartottak és a végén céhlakomát rendeztek a céh pénztárából. A rendszerint nagy költekezésnek Mária Terézia rendelete szabott határt. Ettől kezdve a céhlakomákon egy-egy személyre 12 dénárt költhettek el a közös kaszszából. Ez is jelentős összeg volt, hiszen 5 dénárba került akkor 1 kg disznóhús, 2 dénárért pedig jó bort lehetett kapni.

53 — Az úrnapi körmeneten kívül kivonultak még feltámadáskor, Sz. László fogadalmi körmenetén, június 27-én (fogadott ünnep) és a céhládát is körmenetben vitték vállukon a mesterek az újonnan megválasztott céhmesterhez.

54 A céhek megszüntetését a mesterek nem. jó szemmel nézték és csak kényszerből hajtották végre. Szokásaikat, szabályaikat még jó ideig megtartották, itt Győrben az első világháborúig. Összejöveteleiket a régi regulák szerint rendezték, s még a mai öreg mesterek is, mint egy boldog, szép korra emlékeznek a céhekre vissza. 3. Élet a céhek megszűnése után Minden múlt a jelenbe torkollik. A két utolsó győri mester életében, emlékeiben fonódik össze a szíjgyártók múltja is a jelennel. Érdemes tehát még egy kis figyelmet szentelnünk visszaemlékezéseikre a századforduló, s a két világháború közti időben, a szakma talán utolsó virágzásának emlékeire.

55 Inaskoruk a céhbeli „apródok" életéhez hasonlított. Szegődésük ugyanolyan ünnepélyesen történt, mint régen, csak a céhmester helyett az ipartestületben írták alá a szerződést. Három évig tanultak, s azalatt kosztot, lakást, ruhát a mestertől kaptak. Mostak is rájuk. Fizetésük nem volt, de a borravalókat megtarthatták. Ez nemcsak a szórakozásukra volt elég, de még pl. cipőt is tudtak belőle venni. Reggel azzal kezdték a napot, hogy az összes cipőket kipucolták: a mesterét, családjáét és a legényekét is. Ezután kiporolták a mester lakásának szőnyegeit, majd elszaladtak a boltba, hazasegítették a bevásárolt holmit. |Vizet hoztak az utcai kútról, megtöltötték az összes kannákat. Addigra elkészült a reggeli: egy csésze kávé kenyérrel. Megreggeliztek és a mesternek is levitték reggelijét a műhelybe. Most már ott maradtak és a. műhelyben segítettek. Eleinte csak apróbb munkákat bíztak rájuk, később már komolyabbakat is. Ha ügyeskezű volt az inas, hamar rábíztak szebb munkákat is, s varrni is mindjárt tanították. A kétbalkezes inas gyér eket viszont az első években csak segédmunkára használhatták. Javításokon kezdték el a varrást, a szerszámkészítés 52 A céhzászló erősen rongált barna selyem, festett feliratokkal, rojtokkal, feketefehér rúdon. Közepén Szűz Mária, másik oldalon Szent György, elmosódott felirat, sárga festett betűkkel: Magyar szíjgyártók zászlója 1852. 171 X 195 cm, ltsz. 56.65.10. 53 GyÁL Limitatiók 1780. 54 Itt köszönöm meg Czigány Béla szíves helytörténeti felvilágosításait. 55 Molnár Pál és Szabó Géza győri mesterek visszaemlékezései szerint. 162