Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Timaffy L.: Adatok a győri szíjgyártó és nyerges mesterek történetéhez

ugyanazon napon megh esküdött". — Ezt követően „mesterebédet" adott a céh tagjainak. A régi regula még azt is előírta, hogy ilyenkor mindenkinek „6 tál étellel, 2 kupa borral és egy kenyérrel gazdálkoggyon".

43 A sok ceremónia sok költségbe került. Szegényebb legények nehezen tudták előteremteni. Sokszor évekig dolgoztak, hogy megspórolt pénzükkel „állni tudják" a mesterré avatást. A győri szíjgyártók céhládájában megmaradt egy elszámolás is 1767-ből Sziartó Gábor mesterré avatásának fizetségeiről.

44 „Az ceeh taxájábul bé fizetett 30 forintot Az ceeh zászlóra 4 forintot Mester könjvbe való beírásra 1 forintot Büntetés némelj fodjatkozások miatt 8 forint Remekhez való Bür bevásárlásához ........ 2 forint Mester etetésre 10 forint összesen 55 forintokat. Ebben az időben 10 forint volt egy „embernek való szűr", 7 forint egy pár „Jóra való tsizma".

45 Visszaélések is akadtak bőven. Ezeket szigorúan büntették. Aki csalt, és remekét mással varratta, ha kisült, 12 forint büntetést fizetett. Ugyanennyit fizetett az a meser is, aki megvarrta neki, csak még ráadásul „megh tsapták és Gyűr városában mester többé nem lehetett".

46 Az esküt tett, fiatal mester teljes jogú tagja lett a céhnek és részt vett a közösség életében. Ennek irányítója a céhmester volt. A céh napján választották évente szavazattöbbséggel. Megválasztása után a városbíró, vagy a földesúr előtt megesküdött, hogy feladatát pontosan, hűen teljesíti. Ö volt a céh vezetője, a munka ellenőre, az érdekek védője, s a céh bírája is kisebb ügyekben. Évente legalább négyszer, tehát negyedévenként saját házához gyűlésre hívta össze a céh mestereit a céh ügyeit megtárgyalni, a panaszokat orvosolni, büntetéseket kiszabni. A gyűlésbe hívás behívótáblával történt. Ez egy kis céhjelzéssel ellátott sárgaréz tábla volt és a bejáró-mester vitte szét a mesterekhez, s közben „mondókát" is mondott. Szövegére sajnos, már senki sem emlékszik és írásbeli nyomát sem találtam. — A céhmester minden hónapban bejárta két-három vén mesterrel a műhelyeket, ellenőrizte a munkát, a minőséget és a hiányosságok miatt bírságolt. Főképp vásárok előtt tartott vizsgálatot, mert a vásárra kerülő áruk minősége az egész céh hírnevét érintette. A győri szíjgyártók és nyergesek közül nem volt szabad senkinek vásárra indulni addig, amíg a céhmester meg nem vizsgálta a „míveket". A vásárokon pedig csak a céh elfogadott árszabása szerint árusíthattak.

47 Bírói hatásköre csak kisebb ügyekre terjedt ki. A győri szíjgyártók céhmestere 12 forintig terjedő büntetést szabhatott ki. Nagyobb bűnökben, az ún. „cégéres vétek"-ben, mint a gyilkosság, tolvajlás, vagy paráznaság, a céhbíró ítélt, mint felettes hatóság. Ez kezdetben Győrben a püspök megbízottja, később a városbíró volt. A céh által kiróható legsúlyosabb büntetés az volt, hogy a vétkest kizárták a céhből és eltanácsolták a városból. 43 XJMA 53.12.7. 44 Uo. 45 GyÁL Mindenféle cumulusok 820. 46 XJMA 53.12.7. I 47 Timaffy i. m. 365. 160