Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Timaffy L.: Adatok a győri szíjgyártó és nyerges mesterek történetéhez
A munkához szükséges bőrt magának kellett elkészítenie. Ezt egy bizottságnak mutatta be. Ha jónak találták, „az mestereknek tartozott 6 tál étellel, 2 kánná borral 1 kenyérrel gazdálkonnyi". 35 Ha a bőrt nem találták megfelelőnek, akkor „tartozott ujat készítenyi és ujabb 6 forintokat befizetnyi a céhkaszszába". A megfelelő bőrrel elkezdhette a remek kiszabását és varrását.. A regulák pontosan előírták, hogy milyen remeket készítsen. A győri szíjgyártók regulája szerint pl. „tartozik két lóra való szerszámot remekül jól és bötsületesen el készítenyi, úgy mint: nevezett szerént szirommal 36 el készített, varrott kantárt, rojtokat, azhoz való szegellőt 37 és farmatringot ugyancsak egy posztós lóra 38 való szerszámot, úgy mint kantárt, szegellőt és matringot. Ezeken kívül tartozik el készítenyi egy varrott ketőfikhet, egy varrott terhellőt, egy fordított kendjelszéjat, egy zászlótokot és egy pár varrott paraszthámot bötsületesen el készítenyi és az mesterek eleiben adni mind azokat." 39 A varrás idején minden harmadik napon a céh küldött hozzá egy-egy mestert, aki tanáccsal látta el. Ezeket is „bötsületes elegendő étellel és itallal jó sziwel őköt látni tartozik". 40 Ha a remek elkészült, bemutatta a céh bíráló bizottságának és egyúttal 40 forintot befizetett a kasszába. A bírálóknak „tál étellel és elegendő itallal tartozik gazdálkonnyi". 41 Ha nem fogadták el a remeket, akkor újabbat kellett készítenie. Ha ez sem ütötte meg a mértéket, harmadszor is próbálkozhatott. Ha ez sem volt jó, akkor a céh pénztárából „botskorpénzt" adtak neki, hogy „tanulás kedvéért más városokba -menjen tovább". Ha viszont a remeket elfogadták, attól kezdve „Nagy Győr városában szabadon dolgozhatott". Csak esztendő múltával jelentkezhetett az ifjú mester eskütételre. Először befizette a „céhtaksát". Ha mester fia mester lányát vette el, akkor csak „fél :axát, 25 forintokat" fizetett. „Fél taxát" kellett fizetnie az idegen legénynek is, ha mester lányát vette el, vagyis benősült a mesterségbe. Idegen legény, ha máshova nősült, vagy mester fia is, ha nem céhbeli lányt vett el, „egész taxát, 50 forintokat" fizetett. így igyekeztek elérni, hogy a mesterség családban maradjon. Nőtlen mester is egész taxát fizetett, de sokáig nőtlen nem maradhatott. A céh szabályai kötelezték a nősülésre. Előírták, hogy ha egy éven belül nem házasodik meg, „öt forintokat fizessen". Ha pedig három évig nem; nősült meg, kizárták a céhből. 42 Ha a taksát egyszerre nem tudta befizetni, két-három részletben is megtehette. Az esküt ünnepélyesen a céhbeli mesterek jelenlétében a céhmester kezébe tette le. Az eskü után beírták a mesterek könyvébe és kiállították kutyabőrre, va gy pergamenre díszes mesterlevelét. A XVIII. sz.-ban így vezettek be minden esküt tett új mestert a céh protokollumába : „1705 júl. 10. Sziartó János adta magát az bötsületes győri ceehben, úgy mint Horváth Sziartó János uram ceeh Mesterségiben és mindenekrül jeleget tett, az bötsületes ceehet egészben, fogyatkozás nélkül megh elégítette, tanuló és nemzetség levelét bé szolgáltotta és 35 Uo. 53.12.7. 36 Díszes varrószíj, keskeny bőrszalag. 37 Szügyellő. 38 Posztós ló volt a nyerges, erről hajtották a fogatot. Nyerge alá posztót terítettek. 39 XJMA 53.12.7. 40 Uo. 41 Uo. 42 Szádeczky i. m. I. 133. 159
