Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Sáry I.: Győr megye népiskolai viszonyai a közigazgatás tükrében 1869–1873

Iák fenntartására csak az eddig gyakorlatban volt terheket tartoznak viselni, de az 1868. évi XXXVIII. t. czikk által a községi iskolák javára kivetni engedett 5 százalékkal, a felekezeti tanodák fenntartásához járulni nem tartoznak."

16 A megye e határozott, haladó törekvései közepette vette a hírt a ,,nagy hazafi, a remekiró és a legnemesebb emberbarát", Eötvös József elhunytáról. Részvétüket az 1871. február 6-i közgyűlésen fejezték ki az özvegynek, kinek fájdalmában velük együtt „az egész ország, sőt az egész müveit világ osztozik."

17 Eötvös halála után a VKM vezetését 1871. február 16-ával Pauler Tivadar vette át. Győr megye közigazgatási hatósága a változások után is töretlen szorgalommal folytatta eddigi munkáját. 1871. május 2-i bizottmányi ülésén ismét feliratot intézett a VKM-ihez, miszerint sem az elhunyt Környey János, sem a jelenlegi tanfelügyelő „az iskolák vizsgálása s a megyei iskola tanácsnak évnegyedenkinti összehivása körül meghatározott kötelezettségének mindeddig meg nem felelt, de annak megfelelni a felügyelete alá helyezett terület nagysága miatt, mely közel 400 helységet foglal magában nem is képes."

18 Ennek érdemében előző évi kérelmét megismételte. Az iskolatanács ülésének összehívására végül is megalakulása óta első ízben 1871. június 14-én került sor. A jelenlevők a népnevelés terén mutatkozó hiányok között kiemelték a tantermek elégtelenségét, tanítók fizetésének csekélységét, de különösképpen az iskolamulasztásokat. Az ismétlő oktatásnál tapasztalt hanyagság megszüntetése érdekében az országgyűléshez intézendő felirat mellett határoztak. Ebben javasolták, a készülő ipartörvénybe bevenni azt a szabályt, hogy a „mestertanitvány csak azon esetben szabadittassék fel, ha az ismétlő iskola szorgalmas és sikeres látogatásáról hiteles bizonyítványt képes felmutatni; továbbá azon iparos egyéneknek, kik irni és olvasni nem tudnak iparüzleti engedély ne adassék." A továbbiakban általában a bizottmánynak a tanfelügyelő és iskolatanácsra vonatkozó feliratát ismételték meg azzal a kiegészítéssel, hogy 1 tanfelügyelő „saját tapasztalata által aránylag igen kevés helyen ismerheti meg a tanügyi állapotokat — és viszonyokat, s így kénytelen a legnagyobb részre nézve a hozzá érkező jelentésekből a tanügy állapotát megítélni, pedig ezen jelentések nem mindenkor ütik meg a való- s igazság mértékét; mert többnyire azoktól erednek, kik nem csak a községhez — honnét jőnek, — de a tanító személyzethez is tartoznak, s igy ezen jelentésük által személyeik mellett még érdekeik is sok tekintetben érintetnek." Végül felhozták, hogy a „tanítók a tanodái teendők mellett sok más, de különösen legtöbb helyen a községi jegyzői hivatallal lévén elfoglalva, nem csak a korigényelte ismeretek megszerzésében, de a népnevelés pótolhatatlan kárára — a tanításban gátoltatnak."

19 A hiányok kiküszöbölésére és érdembeli intézkedésre a tanfelügyelő kapott megbízatást. A megye közigazgatási apparátusában közben az 1871. év folyamán jelentős változás állott be. A főispán tevékenysége és az 1870. XLII. te. segélye nyomán az ellenzék helyét a megyei közigazgatásban a Deák párt tagjai foglalták el. Az új bizottmány és tisztikar hivatalba lépése után sürgősnek látta, hogy a még maradék ellenzék alól is kihúzza a talajt. Erre az adott lehetőséget, hogy az iskolatanács több tagja időközben elhalt és helyüket pótolni kellett. A fő16 Uo. 17 Uo. 93/1871. sz. 18 Uo. 300/1871. sz. 19 Uo. 505