Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Krammer J.: A korszerű nyelvoktatás egy hetvenötévelőtti győri úttörője

sajtó alá rendezésére, kiadási költségeinek fedezésére, de valószínűleg a csomagolás, szétküldés, könyvelés apró munkájára is feltette legszebb férfi korát, azt a 20 esztendőt, amelyet Győrött élt le. Teljes odaadással dolgozlhatott, de műve legalábbis akkor nálunk, Magyarországon, korán érkezett, nem fogták fel jelentőségét, talán túlméretezettnek is tartották (bezzeg ma szétkapkodnák, mert ha elavult szó- és szóláskincsét valaki felújítaná — hetvenöt évvel ezelőtt készült! — bizony kitűnő kézikönyv lenne ma is). Hetvenöt év előtt nem figyeltek fel rá: az egyidejű pedagógiai lapok alig emlékeznek meg róla, még a győri sajtó sem. Nem csoda, hogy szárnyaszegetten, betegen, viszonylag korán fejezte be életét 58 éves korában. (1841—1899). „Sokat csalódott s élte vége felé a bizodalom hiánya, a baráttalan magára4iagyottság érzése látszott lelkületére borulni, látszott, mondom, mert hiszen nem ugy volt, s nyilván a beteg magaelégedetlensége volt a mindennel való elégedetlenség forrása."

4 Amint a fenti idézetek mutatják, tanártársai közül többen megsejtették, milyen úttörő művet alkotott a hazai francia nyelvoktatás és nyelvtanulás fellendítésére. Általában a francia nyelvoktatás alapvetői között a helye: a budapesti belvárosi főreáltanodában is ő kezdi meg és építi ki a francia nyelvnek rendes tárgyként való tanítását, Győrött is oroszlánrészben ez tanári munkája. Halálakor a városi sajtó is megemlékezik róla.

5 „Főreáliskolánkon ismét fekete zászló lobog. Az idei esztendőben másodszor borul gyász ezen egyetlen állami középiskolánkra. A régi gárda 'megritkul nagyon. Most is egy jeles tagja szenderült jobblétre, Spanraft Alajos, aki 16 éven át működött városunkban. Nagyképzettségű, kitűnő methodusu tanár volt, akit igazságos szigorúságáért tanítványai nagy tiszteletben részesítettek. Kiváló szakembert volt; a német s a franczia nyelvet nálánál jobban és alaposabban aligha beszélte valaki a városban. De legjelesebb tulajdonsága volt határtalan lángoló haza- és fajszeretete. Folyton csak idegen nyelvekre tanította tanítványait, de ha valaki közülük jó magyarsággal tud fordítani, azt javarészt Spanraftnak köszönheti. Épp jó magyarságért, ügyes összeillesztéséért dicsérték meg a hírlapok és szakfolyóiratok nagy müvét: a Dictionnaire de la conversation et de la lecture, egyetlen francia—

magyar szó- és szólástárunkat. Mint ember idealista volt, olyannyira, hogy eszméi megvalósíthatásáért anyagi áldozatókat is hozott. Látta, hogy németből fordított szótáraink csak kárára válnak a nyelvtanitásnak: megírta nagy fáradsággal nagy szótárát — más kiadó híján, maga adta ki, bár előre sejté, hogy önmaga lesz az áldozat." Csábító feladat volna ennek az önfeláldozó nyelvpedagógus- és rendkívüli tanár egyéniségének életét, fejlődését, művét mélyebben tanulmányozni, hiszen azokban a mozgalmas években tevékenykedett, amikor a modern nyelvtanítást új alapokra helyezték és a középiskolai francia nyelvoktatás lassan felnyomult a latin és német mellé. Érdemes lenne tanári működése előtti éveit is szemügyre venni, hiszen viszonylag későn, 1773-ban, 32 éves korában vállalt tanári állást (úgy látszik várt, hogy franciát taníthasson) azelőtt — amint arra a millaniumii iskolai értesítő utal — széleskörű publicisztikai munkásságot fejt ki a „Pesti Napló" belső dolgozótársaként.

6 Győri évkönyvben, itt, csak arról akartunk megemlékezni, hogy hetvenöt évvel ezelőtt (1889—'1892) ebben a városiban jelent meg az első nagy komoly 4 Uo. 5 A Győri Hírlap 43. évf. 1899. október 3. 229. sz. 2. old. 6 Az 1894/5. tanévről kiadott értesítő, 211. old. 496