Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Vörös K.: Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850–1881
hálózat által biztosított előnyölk jelentőségét is. 22 Egészében pedig azt, hegy Győrnek egyedül a még kevéssé szabályozott Dunán keresztül a bécsi gabonapiac ellátásában való jelentősége nem volt elégséges ahhoz, hogy a kapitalista fejlődés során kialakult egységes nemzeti piacon belül s annak újra rendeződő területi munkamegosztásában az ennek (az ott összpontosult, korábban jórészt szintén vidéki terménykereskedelem kezén felhalmozódott négy tőke segítségével) bámulatos gyorsasággal központjává vált fővárossal szemben pozícióit megtarthassa. Győr gabonakereskedelmének bukása szükségszerű volt és előbbutóbb bekövetkezett volna akkor is, ha Budapest fejlődése lassúbb ütemű és kevésbé túlhatalmas lett volna. Aminthogy a város gabonakereskedelmének monográfusa, Pisztory Mór 1871-ben már nem is vonja kétségbe Pest uralkodó helyzetét a hazai gabonakereskedelemben, s csupán annak bizonyítására szorítkozik, hogy Győr gabonakereskedelme még emellett is képes legalább régi színvonalának fenntartására, sőt némi emelésére is, és rendelkezik azokkal a helyzeti erőkkel, melyek a hazai gabonakereskedelemben még jelentős szerepet biztosíthatnak számára. 23 Mint azonban az események mutatták, Pisztorynak és a győri gabonakereskedőknek még e szerény reményeit is elsöpörte az idő. A bécsi pályaudvaron a Győrből érkező gabona tárolására fenntartott külön rakodóterületet ekkorra már megszüntetik és az többé nem is fog feltámadni. 7. Hosszadalmas és Győr kereskedelmének története szempontjából már felesleges is lenne itt felsorolni azokat a sérelmeket, melyeket az 1874. évi bizottság majd a 70^es évek közepéig megjelent kamarai jelentések Budapest gabonakereskedelmének nehézségeit illetőleg felsoroltak. Általában azonban jellemzően mutatkozik meg bennük az, hogy a főváros kereskedői minden hátrány okozójaként elsősorban a forgalom decentralizálására irányuló intézkedéseket említik és ezek megszüntetését követelik. A Kamara jelentései sérelmeznek minden olyan vasútépítést, mely a gabonaforgalmat Budapest megkerülésével képes nyugat felé iránytíani, így a Szolnok—(Hatvan összeköttetést ugyanúgy, mint a Bátaszék—Dombóvár, Sopron—Kanizsa, Kassa— Oderberg között kiépült vonalakat. Fontosságukat nem tagadják, de véleményük szerint mindezt csak Budapest forgalmi központ szerepének és így kereskedelmének megerősítése után lett volna szabad kiépíteni. Különösen sérelmesnek találják ugyanakkor a Pest—Zimony közötti vasútvonal kiépítésének elhalasztását: ezzel remélték ugyanis megtörni az osztrák államvasútnak a Dél-Alföldről történő gabonaszállításokban elfoglalt monopolhelyzetét. 24 Ha a főváros gabonakereskedőinek e követeléseiben és sérelmeiben kétség22 Az 1870—1873. évi válság értékelésére lásd Sándor i. m. 382—383.; a malmok túlméretezettségére a Kamara 1870—1872. évi jelentésének 13—15. lapját; a román gabonavámra: uo. 21. — a malomipar érdekeire leplezetlen hivatkozás az 1870. évi emlékirat 11. lapján. Mindez jól mutatja, hogy a budapesti terménykereskedelem a közvélemény előtt a nagy malmok anyagellátására való hivatkozással a forgalom további centralizációja és közraktárak építtetése érdekében milyen morális pressziót tudott gyakorolni a kormányzatra — mint az események mutatják, végül nem is eredménytelenül. 23 Pisztory i. m. 37., 54. 24 A Pestet megkerülő vasutakra lásd az 1870—72. évi kamarai jelentés 38. lapját és Kőrösy i. m. 10. — a pest—zimonyi meg nem épült vasútra uo. 12—14. — jellemző, hogy a másik, akkor még meg nem épült vonal, melynek elmaradását Kőrösy sérelmezi, a buda—újszőnyi közvetlen vonal volt, mely átvágva a dorogi szénmedencét, egyrészt a főváros nagyiparának szénellátását segítette volna elő, másrészt Győr számára jelentett volna újabb konkurrenciát, megrövidítve a budapest—bécsi vasúti távolságot. 487
