Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Vörös K.: Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850–1881

kis Győr ellenében is háttérbe szorult". Ügyesen csoportosított számadatok mutatták be cikkében, hogy Budapest búza- és gabonakivitele 1865 óta, 1867 és 1868 jó esztendeitől eltekintve, teljes hanyatlásban van mind összvolumenét, mind pedig az ország egész gabonakiviteléből való részesedési arányát illetőleg. A városatyák meggondolkoztatására Győr forgalmát is kimutató adatok valóban azt érzékeltették, hogy Győr gabonakereskedelme még mindig komoly és Budapestre veszélyes tényező volt a dunai forgalomban. Körösi hangsúlyozza, hogy a lisztkivitel növekedése (amivel a budapesti terménykereskedelem hanyatlását hangoztató panaszokat, általában is szembe szokták állítani, s amit Pisztory, Győr gabonakereskedelmének monográfusa is hangsúlyoz) még nem teszi indokolttá a gabonakereskedelem hanyatlását — hiszen a budapesti gabonakereskedelem ezekben az években még a budapesti malmokat sem tudta őrlési kapacitásuknak megfelelő mennyiségű gabonával ellátni, holott a lisztkereskedelemnek és a malomiparnak a gabonakereskedelem függvényének kellene lennie, nem pedig fordítva. Mivel pedig ez nem így van, világos, hogy Budapest gabonakereskedelme válságban van, melyből azt mielőbb ki kell emelni.

21 Körösi okfejtése és további érvelése elárulta, hogy a budapesti gabonakereskedő malomrészvényeseket tulajdonképpen az a körülmény aggasztotta, hogy az ország termőképességéihez képest valóban túlméretezett (ám már kezdetben is a román gabonát is számításba vevőén kiépített) fővárosi malomipar a gabonakereskedelem elégtelensége folytán előállt egyszerű terményhiány következtében már az első években nem tudja biztosítani részvényeseinek azt a profitot (s ezáltal az építési költségek gyors megtérülését), melyre pedig azok malmaik megteremtésénél bizton számítottak. A malomipar érdekei (ügyesen utalva a főváros Béccsel szemben való emelkedésének fontosságára is) a Kamarának már 1870. évi emlékiratában is felbukkantak, visszatérnek — ha más hangsúllyal is — 1874-ben, s ettől kezdve évtizedeken át mindannyiszor sikeres érvként fognak előjönni, minden olyan esetben, amikor a gabonakereskedelem és a vasúthálózat erőteljes budapesti centralizációját bíráló hangokat kell viszszautasítani, vagy — mint főleg 1875 után — a román gabona behozatali vámja ellen kell majd tiltakozni. Jól érzékelteti ez Budapest gabonakereskedelmének Győr feletti győzelmében s a hazai kereskedelem Budapestre való centralizálásában a valóban hatalmas beruházásaival mindig kedvezően hivatkozható fővárosi malomiparnak végül is döntő szerepét —• ám ugyanekkor a malomipar létrejöttében is a Budapesten összpontosulni kezdő elsősorban vasútforgalmi 21 Kőrösy memoranduma (Budapest gabonakereskedelmének hanyatlása) a fent idézett munkálat 6—26. lapjain; az idézetek: 6. a győri adatait illetőleg Pisztoryt felhasználó táblázat: — 9. — a főváros részesedése uo. Pest 1872—1876. évi adatai az 1876. évi kamarai jelentésből vannak véve, mely azonban Kőrösy adataitól némileg eltérő adatokat közöl az 1865—71. évek pesti gabonakivitelére is: 1865: 2,642,114, 1866: 2,685,500, 1867: 5,120,128, 1868: 733,447, 1869: 3,312,413, 1870: 2,109,755, 1871: 1,974,881 vámmázsát mutatva ki. Megjegyzendő, hogy az 1870—72. évről készült budapesti kamarai jelentés (Bpest, 1874) ettől is eltérő adatokat ad meg (174.). Budapest terménykivitelét (ideszámítva a repcét is) 1865—69 között nagyjából Kőrösy kerekített adataival egyezően közli (az évek sorrendjében 1865-től: 2,949,600, 3,190,381, 5,881,454, 8,755,129, 3,873,040 vámmázsa), ám 1870—72-re Kőrösynél magasabb értékeket ad meg: 2,519,872, 2,310,260, ill. 112,674 vámmázsában — ami azt sejteti, hogy Kőrösy, a különben kétségtelen depresszió még erősebb érzékeltetésére, a 3 évben a repcét feltehetően már nem számította be a forgalomba. — A lisztkereskedelemre vonatkozólag lásd uo. 8., valamint az 1870—72. évi jelentés 25—26. lapját. 486