Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

készülődése sokakban felébresztette az aggodalmat, hogy a szabadságharc menetében kedvezőtlen fordulat következett be. De május végén még egyszer Győrött is fellobbant a hazafias lelkesedés lángja, amely időlegesen sokakban elhomályosította vagy feledtette az immár kíméletlenül és feltartóztathatatlanul közelgő nagy nemzeti katasztrófát. Ezt a nagy hazafiúi fellángolást Buda május 21-én történt visszafoglalása váltotta ki, amelyet 22-én falragasz útján tudattak Győr lakosságával. A hír hallatára reggel 9 órakor megszólalták a város harangjai, este pedig mintegy ezer személy részvételével nagyszabású bált rendeztek a Redouteban. A zenét a nemzetőrség zenekara szolgáltatta. Bár a hölgyeknek egyszerű öltözetben kellett volna megj elenniök, mégis nagyon sokat lehetett közülük jobb időkre emlékeztető elegáns ruhában látni. Este fél tíz felé egy csoport utcáról-utcára járva betörte a ki nem világított ablakokat.

64 A következő napon a karmeliták kolostorába zárták Zánthó Mihályt, akit Töltéstaván fogtak el. Nála volt a proskribáltak listája is. Később Dorner Ede volt másodalispánt hozták be Eneséről, Balogh Kornélt is keresték, de nem találták meg. A magyarok által összeállított listán a hazaárulók között az említetteken kívül még Mendel István, György Ignác, Király Lajos stb. szerepeltek. Május 22-én 9 órakor közgyűlést tartottak, amelyen a „helyettes teljes hatalmú" elrendelte, hogy a tűztorony ormáról le kell venni a kétfejű sast. Hárman a képviselők közül kijelentették, hogy nincs isten, aki őket a Függetlenségi Nyilatkozatra teendő esküre kényszeríteni tudná. Amikor azonban Gyapay Dénes ezek neve után érdeklődött, minden további vitézkedés nélkül letették az esküt. Mindez azt mutatja, hogy az eskütétel a polgárság felsőbb rétegeiben eléggé vontatottan haladt.

65 Május 21-én Gyapay helyettes kormánybiztos nyomtatásban is közzétett rendeletben dorgálta meg azokat az egyházi személyeket, akik „a magyar haza érdekében mit sem tesznek, de a magyar Függetlenségi Nyilatkozat felolvasását is álmos szemmel és szunnyadó lélekkel teljesítik". Egyúttal elrendelte, hogy május 26-án az egyházi személyeknek meg kell jelenniök a megyeházán s ott esküt kell tenniök a magyar függetlenségre.

66 A naplóíró értetlenül és fejcsóválva nézi a kedélyek forrongását, idegesíti, hogy a „helyettes teljes hatalmú" a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése óta vérpiros szalagot hord kalapján s a városban elterjedt a piros kalaptollak viselete. Rosszallólag említi meg, hogy pünkösd vasárnap újra nagyszabású bált rendeztek a Redouteban, pedig szerinte ennek a mulatságnak költségeit a sebesültek javára lehetett volna fordítaná.

67 A naplóban színes leírást olvashatunk arról, hogy a kétfejű sast miként szedték le a tűztorony tetejéről. A munka elvégzéséhez — amelyre Hoffoauer Károly és Serbeczky Ferenc ácsmesterek kaptak megbízást — 10 napi előkészületre volt szükség. A levétel június elsején délután 4* órakor a nép örömujjongása között történt meg. Amikor a sas végre a földre került, a proletárok közül többen ráugráltak, leköpdösték, majd azalatt, amíg a tűztoronytól a városházáig vitték, botokkal és ököllel ütlegelték a „szegény sast". Másnap Gyapay Dénes parancsára — sa naplóíró szerint a tanács megkérdezése nélkül — egyes utcák újra visszakapták március 15-én nyert nevüket. Ez tetszett a még mindig 64 Uo. 1849. mái. 22. 65 Uo. 1849, máj. 23. 66 Uo. 1849. máj. 26. A rendelet fotokópiás szövegét közli Szávay i. m. 446. 67 Cap. Cth. XI. N. 997. a. 1849. máj. 27. 459