Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

piros bokrétával vagy Kossuth kis képmásával járkáló „radikális demokratáknak".«« A magyar függetlenség melletti s immár hetek óta tartó demonstrációs sorozatnak legreprezentatívabb s egyben utolsó nagyszabású helyi megnyilvánulása a kismegyeri „Szabadság ünnep" volt. Gyapay helyettes kormánybiztos június 3-án falragaszok útján tudatta a város lakosságával, hogy június 7-én „a magyarországi függetlenség és Buda visszavételének emlékére egyházi szertartással összekötött polgári ünnepély leend .. ." Az ünnepély, amellyel szemben a naplóíró sem lelkesedésének, sem ellenszenvének nem adta tanújelét, egyházi jellegű kivonulással kezdődött. Az evangélikusok, katolikusok és zsidók — saját templomi zászlaik és jelvényeik alatt — egyaránt részt vettek a menetben s képviseltették magukat az egyes céhek is. A szomszédos falvakból odasereglettekkel együtt mintegy 10 ezer ember gyűlt össze a kismegyeri réten, ahol előbb Rónay Jácint bencés pap, utána a téti evangélikus lelkész, majd a bőnyi református pap mondtak beszédet. A győrszigeti rabbi német nyelven szólt az összegyűltekhez. A polgári szónokok közül a napló Gyapay helyettes kormánybiztos és Hupka professzor nevét jegyezte fel. Említést érdemel, hogy az ünnepélyen a felsőbb klérus is méltóképpen képviseltette magát: jelen volt Deáky címzetes püspök és a káptalan 5 más kanonokja is (a megyéspüspöki szék ekkor betöltetlenül állott). De az ökörsütéssel, sok hordó bor csapraütésével és vidám szórakozással egybekötött népünnepélyt már megzavarta a Győrtől nyugatra táborozó ellenség betörésének — egyelőre még csak megtévesztésen alapuló — álhíre.

69 Az ünnepélyt követő napokban egyre inkább úrrá lesz a lelkeken a csüggedés. A magyar seregnek nem sikerül hátrább szorítani az ellenséget, a kisebb helyi sikerek (pl. a június 134 csornai ütközet, amelyben a honvédseregek a felkelt parasztokkal együtt kiszorítják a helységből az osztrákokat) sem feledtetik a várost közvetlenül fenyegető veszedelmet. Június 10-én a beteg katonákat és a foglyokat Győrből Komáromba szállítják, amit a lakosok szintén a közelgő vihar előjelének tartanak. A távoli ágyúzások moraja egyre jobban behallatszik a városba. Ebben a kritikus helyzetben Gyapay helyettes kormánybiztos heroikus erőfeszítéseket tesz, hogy felrázza csüggedéséből és további erőkifejtésre ösztönözze a lakosságot. Ennek jegyében kerül sor a papság aktivizálásának megszervezésére, amelynek irányítására Lukács Sándor egy június 5-én Pesten kelt nyílt rendeletében Rónay Jácintot egyházi főszónokká nevezi ki. Nagyon érdekes és jellegzetes intézkedés ez, amelyre az olvasó figyelmét nyomatékosan rá kívánjuk irányítani. A győri kormánybiztosi intézmény mind 1848 utolsó hónapjaiban, mind 1849 május-júniusában igen éles küzdelmet vívott a helyi önkormányzat visszahúzó erőivel azért, hogy a forradalom vívmányait továbbfejlessze és az önvédelmi harcot megszervezze. 1849 májusjúniusában — mint láttuk •— a távollevő Lukács Sándort Gyapay Dénes helyettesítette a kormánybiztosi teendők ellátásában. Amikor a kormány elhatározta, hogy a nép lelkesítése céljából a papságot is fokozottabban igénybe veszi, továbbá keresztesháborút és országos böjtöt hirdet a szabadságharc ügyéért, Lukács Sándor Rónay Jácint „egyházi főszónoki" kinevezésével végeredményben a második — kifejezetten egyházi ügyekkel foglalkozó — kormánybiztoshelyettesi tisztséget szervezte meg azzal a céllal, hogy a kormány szándékainak 68 Uo. 1849. jún. 1. és 2. 69 Uo. 1849. jún. 7., továbbá Szávay i. m. 452. és Lám i. m. 110. 460