Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

dott Zichy Ottóra, mert az a nemzetőrséget gyakran fárasztó gyakorlatokra vonultatta ki.)

18 Ilyen beállítottság mellett nem is csodálhatjuk, hogy a naplóíró 2 nap múlva némi kárörömmel jegyezte fel: az éjjel több utcasarokra akasztófát rajzoltak, amely alá Lukács Sándor nevét írták. A nyugalmukban megbolygatott polgárok pedig vendéglőkben és kávéházakban nagy hangon kezdték ócsárolni a „goromba cudart", hogy amint rajzolva volt, úgy kellene a valóságban is felakasztani . . .

19 S ezeknek az embereknek közreműködésével kellett Lukács Sándornak az önvédelmi harc folytatásához minden erő koncentrálásával további szervezőmunkát végeznie. * * # A schweohati csatavesztés után nem lehetett kétséges, hogy a császári seregek a forradalom elfojtása céljából rövidesen hazánk területére törnek. Ügy látszott, hogy Győrnek a hadműveletek során kulcsszerepe lesz. A védelem szervezésében társai fölé magaslott és kiemelkedő szerepet játszott Lukács Sándor kormánybiztos, aki azonban megfelelő segítőtársak hiányában nem mindig tudott úrrá lenni a nehézségeken. Az ellentábor most is duzzogva fogadta határozott és erélyes intézkedéseit, karoronimel tárgyalta a végrehajtás során — nemegyszer saját ellenszegülő vagy csak tessék-lássék cselekvő magatartása miatt — tapasztalható disszonáns jelenségeket s csak arra várt, hogy bármiképpen forduljon is a kocka, saját személyes és vagyonbiztonságának sérelme nélkül érje el az annyira óhajtott nyugalmi állapotot. Az ellenség elől mindenekelőtt a Mosonban és Győrött felhalmozott nagymennyiségű gabonát kellett biztonságos helyre szállítani s e célra a legmegfelelőbbnek a komáromi erődítmény mutatkozott. A szállítás lebonyolításához Lukács november 6-án falragasz útján valamennyi gabonaszállító hajót készenléti állapotba rendelt. Két nappal később a szállítás megkezdésére már konkrétabb utasítást adott ki, melyben meghatározta a szállítandó gabona mennyiségét, a szállítás költségeit és a szállítószemélyzet bérezését is.

20 November 6-án híre futott, hogy Győrnek és környékének 10 ezer gyalogos és 2500 lovaskatona elszállásolásáról kell gondoskodnia, a várost a védelem megerősítése céljából sánccal fogják körülvenni s a munka megszervezésére egy tábornok szakértő tisztekkel együtt már meg is érkezett. Az 1848/49. évre kivetett adót novemberdecember hónapban mindenkinek be kell fizetnie.

21 November 10-én a napló már beszámol arról, hogy mindazoknak, akik a hadsereg felszerelésével vagy a gabona elszállításával nincsenek elfoglalva, Lukács kormánybiztos rendelkezése folytán a sáncolásnál kell dolgozniok. Itt azonban minden teljes összevisszaságban fejetlenül megy. Ugyanez a helyzet a gabonaszállítással is. Komáromban nincs hová kirakodni, tehát a hajók viszszajönnek Győrbe, majd újabb rendelkezésre ismét elindulnak Komárom felé. A kocsikkal való szállításnál sem történik másképpen: őket is küldözgetik egyik helyről a másikra. Példaképpen megemlíti, hogy ezen a napon a környékbeli falvakból száz paraszt érkezett a sáncolási munkákra, ott azonban senki sem törődött velük s így aztán munka helyett sétálgattak a városban. November 18 Cap. Cth. XI. N. 995. I. 1848. nov. 3. 19 Cap. Cth. XI. N. 995. K. 1848. nov. 5. 20 A rendelet szövegét közli Szávay i. m. 395. 21 Cap. Cth. XI. N. 995. K. 1848. nov. 6. 448